dráma

Frank Goode (az Oscar-díjas Robert De Niro alakításában) egész életében keményen dolgozott egy huzalgyárban, hogy családjának mindent meg tudjon adni. Nyugdíjasként ébred rá, túl kevés időt töltött gyerekeivel, így itt az ideje, hogy változtasson.

Mivel mindig is Frank felesége volt a kapocs a gyerekek és a férfi között, 8 hónappal felesége halála után úgy dönt, megpróbálja egyedül összehozni a családot és szervez egy hatalmas családi barbecue hétvégét. Az ötlet remek, a szervezés is jól halad, egészen addig, míg a gyerekek elkezdik sorban lemondani a programot, mindenféle jól kitalált kifogással.

Frank az orvosa szigorú figyelmeztetése ellenére a kezébe veszi az ügyet, becsomagol, és nyakába veszi Amerikát, hogy sorra meglepje sikeresnek és boldognak hitt gyerekeit. Elsőként Davidet, a művészt látogatja meg New Yorkban, majd a reklámszakmában utazó lányát, Amy-t Chicagóban, utána karmester fiát, Robertet Denverben, utolsóként pedig legkisebb lányát, Rosie-t, a vegasi táncost. A látogatások során azonban rádöbben, hogy a gyerekek egyáltalán nem olyan boldogok és sikeresek, ahogy azt felesége mesélni szokta neki.

A szívhez szóló film egy olyan családi problémát mutat be, amit sokan jól ismerhetnek a modern világban. Szülők és gyerekek távol élnek egymástól és annyira lefoglalják őket problémáik, hogy eszükbe sem jut meglátogatni a másikat.

Vannak nők, akiknek mindenütt jó: Adele ilyen. Imádja
az életet - mondja ő. Bolond kicsit - mondják mások. Ő pedig tuli-tarka ruhában,
nagyszájúan és megállíthatatlanul rohan keresztül mindenen. És vonszolja maga
után lányát, Annt.

Pedig Ann, mint minden kamaszlány, már maga szeretne
dönteni a sorsáról.

Bosszantja anyja nemtörődömsége: ahogy túl könnyű kézzel
bánik pénzzel, otthonnal, rokonokkal és férfiakkal.

Az anya második férjét hátrahagyva hatalmas használt Mercedesén
elhagyja a poros kisvárost és a napfényes Beverly Hillsbe költözik: biztos benne,
hogy a boldogság várja.

Ann sajnálja otthon maradt barátait, utálja a kifizetetlen
villanyszámlákat, és szökési terveket forgat a fejében. A két nő - anya és lánya
- gyűlöli egymást. Ez természetes, hiszen még nem tudják, mennyire szeretik
egymást.

Mirka édesanyját a háború alatt, csupán tizenhárom évesen, megerőszakolták, minek következtében teherbe esett. A kislány édesapja, hogy mentse a család becsületét és a gyermek életét, elviteti a csecsemőt a faluból. Tíz évvel később Mirka elhatározza, hogy felkutatja édesanyját és szülőhelyét. Egyetlen emléke egy hímzés, amely az ágya felett lógott. A falu lakói ellenségesen fogadják a fiút, mert fekete haja és sötét szeme a szőke hegylakóknak a szörnyű háborút juttatja eszébe. Egyetlen barátja a vadmadarakra vadászó, kissé különc Strix. Mirka az öreg hímzőnő, Kalsan, házába kerül. Hamar kiderül, hogy a fiú édesanyja Elena, az asszony lánya. Az új életet kezdő Elena nehéz választás elé kerül: engedve a falusiak nyomásának taszítsa el magától előkerült fiát vagy mindenáron tartsa magánál.

A jómódú, idősödő özvegyasszony, Miss Daisy (az alakításáért Oscar®-díjjal kitüntetett Jessica Tandy) autójával nekihajt a szomszéd kerítésének. Fia (Dan Aykroyd) megpróbálja meggyőzni makacs anyját, hogy nem szabadna már vezetnie, ám a szép szó kevésnek bizonyul, így ő maga fogad fel a hölgy mellé egy Hoke Colburn (Morgan Freeman) nevű sofőrt.
A teljesen különböző társadalmi rétegből származó és teljesen más gondolkodásmóddal rendelkező Miss Daisy és Hoke minden szempontból szöges ellentétei egymásnak, mégis, a kezdeti súrlódásokat követően a két ember között különleges barátság szövődik, amely a lassan kialakuló kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapul.
A keserédes és mulatságos filmet nem kevesebb, mint 9 Oscar®-díjra jelöltek, amiből 4-et el is nyert.

Az Oscar®-díj* nyertes Denzel Washington lebilincselő alakítást nyújt Spike Lee zenéről és szerelemről szóló lélegzetelállító filmjében. A tehetséges Bleek Gillingham (Washington) megszállott trombitás, aki nem tud választani két barátnője, Indigo (Joie Lee) és Clark (CyndaWiliams) között. De amikor a gyermekkori barátja és menedzsere (Spike Lee) a segítségére szorul, Bleek rájön, hogy az általa felépített világ törékenyebb, mint gondolta.

Egy hajléktalanszállóban dolgozol, ahol az egyik "vendég" a saját apád. Az az ember, akinek sosem voltál több mint egy levélcím, ahová apránként feladhatta élete fikcióját. Levelek egy újabb családból, munkából, börtönből, padról, menhelyről, gőzölgő csatornafedélről. Egy apa-regény mozaikjai, melynek te vagy a folytatása. Ő az író, egész életében, minden levelében ezt állítja - de te írod meg, a saját regényedben, őt, a kapcsolatot. Mert megélni nem lehet. Egy lehetetlen, mocskos világ, ahol az élet a szeszfolyó partjáról ered. Hajléktalanná züllő apa és kiszolgáltatott anya, akit a kokain vigasztal, majd végképp elcsitít egy pisztolygolyó. A te utad szeszeken, füveken és porokon keresztül vezet - "soha ne bízz olyanban, aki nem iszik". Azután, a poklon túljutva ugyan akad valamicske fény - de nem sok, nincsen benne semmi eposzi...

Tessa (Dakota Fanning – Alkonyat – Hajnalhasadás I-II, Világok harca) leukémiás. Vele tényleg meg fog történni az, ami mindenkit húsbavágóan érint: rövidesen meg fog halni. Csakhogy Tessa 16 éves, és mindössze néhány hónapja marad arra, amire az egészségesek egy egész életet szoktak „pazarolni”. A vizitek, a végeérhetetlen vizsgálatok, a gyógyszerek okozta rosszullétet a lány egy terv megvalósításával kompenzálja: készít egy amolyan 10-dolog-amit-megteszek-mielőtt-meghalok listát. Az első helyen persze a szex áll, és mivel Tessát minden szabály alól felmenti betegsége, fenntartások nélkül fog a pontoknak. Érzései, kapcsolatai a családjával és barátaival hihetlen mélységeket mutatnak be. Tessa rájön: nem könnyű megszerezni azt amire vágyunk, s hogy néha a legváratlanabb dolgok válhatnak a legfontosabbá...

James Ivory, a Napok romjai és a Szellem a házban rendezőjének filmjében Hollywood egyik leghíresebb színészházaspárja, Paul Newman és Joanne Woodward a vásznon is férjet és feleséget alakít!

A helyszín Kansas City, a város, amely a ’30-as, ’40-es években az amerikai provincializmus fellegvára volt. A sikeres ügyvéd, Walter Bridge és felesége, India példás, idilli életet élnek, a külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy két lányukkal és egy fiúkkal együtt ők testesítik meg a képeskönyvek által lefestett családi boldogságot.

Ez azonban csak látszat: míg India valóban a szeretetet, a melegséget és a törődést keresi a házasságban, férje hidegen, érzelmektől mentesen közelít családjához. Szálkás szigorral neveli gyermekeit kötelességtudatra, fegyelemre, tévelygést nem ismerő erkölcsös, prűd életre.

De ahogy múlnak az évek, úgy nő a feszültség és az ellenállás a gyerekekben és Indiában. Az asszony és a lassan felnőtté váló gyermekek megpróbálnak kitörni az apa által állított morális és érzelmi börtönből…

AZ ÖKÖLVÍVÓ CASSIUS CLAYT hamar szárnyaira kapta a hírnév a 60-as években. Ő lett a világ legismertebb sportolója – és végül a legellentmondásosabb is. Miután csatlakozott az Iszlám Nemzete vallási mozgalomhoz, és felvette a Muhammad Ali nevet, vallási meggyőződése miatt megtagadta a katonai szolgálatot a vietnami háborúban, amivel közfelháborodást váltott ki az Egyesült Államokban. 1971-ben, mivel lelkiismereti okokra hivatkozott, ügye a Legfelsőbb Bíróságig jutott.
A MUHAMMAD ALI A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ELLEN az Egyesült Államok legfőbb igazságszolgáltatási szervének zárt ajtói mögé vezet el, ahol kilenc bíró, köztük Warren E. Burger főbíró, akit Frank Langella (Frost/Nixon) alakít, dönt Muhammad Ali precedensértékű beadványáról. Harlan bíró, akit az Oscar®-díjas Christopher Plummer (Egy csodálatos elme, A muzsika hangja) játszik, fiatal munkatársa, Kevin Connolly (Benjamin Walker – Abraham Lincoln, a vámpírvadász) érveinek hatására megváltoztatja addigi álláspontját. A filmet az Oscar®-díjra jelölt Stephen Frears (A királynő) rendezte.

A MÚLT FOGSÁGÁBAN, amelyet Richard Russo adaptált saját Pulitzer-díjas regényéből, az egyszerű amerikaiak mindennapi életének drámáiról és derűt keltő eseményeiről szól. A főhős Miles Roby, a jólelkű étteremvezető, aki annak ellenére is keményen küzd az Empire Grill boldogulásáért, hogy a gazdag és nagy hatalmú Mrs. Whiting folyton megnehezíteni igyekszik az életét.

Mrs. Whiting mellett Milesnek folyton bajt keverő apján, Maxen is rajta kell tartania a szemét, gondolatai azonban mégsem elsősorban a kiegyenlítendő számlák és a nyughatatlan papa körül forognak – a súlyos tragédiákat rejtő múlt fogságában vergődik, amelyek sorsát elválaszthatatlanul városához, Empire Fallshoz kötik.

Öt lánytestvér egy török faluban él nagybátyjukkal és nagyanyjukkal. A kamaszlányok felhőtlen boldogságban vágnak neki a nyári szünetnek, de a bigott török közeg a legkisebb kilengést sem tűri: az egyik szomszédasszony jelenti a lányok erkölcseire vigyázó nagymamának, hogy azok együtt fürödtek a tengerben a falubeli fiúkkal. A nyári vakáció a lányok számára nem azt a szabadságot hozza, amire számítottak, éppen ellenkezőleg, nevelőik egyre drasztikusabb módszerekkel próbálják betörni őket és megakadályozni, hogy az ezeréves tradíciók ellenében viselkedjenek. Az öt lány öt különböző választ ad az elnyomásra.

Nader és Simin egy középosztálybeli házaspár a mai Teheránban. Simin válni akar a férjétől, mert az nem hajlandó elhagyni az országot és Alzheimer - kóros édesapját. Simin elköltözik, lányuk, a 11 éves Termeh Naderrel és az állandó gondozásra szoruló nagyapával marad. Nader felvesz egy gondozónőt, Razieh-t, aki mély hite miatt először nem akarja elvállalni a munkát, de körülményei mégis rákényszerítik. Egy nap Nader a sötét lakásba tér haza, ahol apja magatehetetlenül fekszik az ágya mellett. Az ügyből per kerekedik, ami fokozatosan bontakozik ki a néző szeme előtt. A szereplők céljai, szándékai állandó változásban vannak, talán még saját maguk előtt is. A tettek mögött feltételrendszerek és motívumok egész sora húzódik meg, aminek felfejtése a vizsgálóbíró feladata.
A film díjai: Oscar-díj (2012) - Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés: Asghar Farhadi Oscar-díj (2012) - Legjobb idegennyelvű film: Asghar Farhadi Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2011) - Legjobb női alakítás: Leila Hatami, Sareh Bayat Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2011) - Legjobb férfi alakítás: Shahab Hosseini, Ali-Asghar Shahbazi, Babak Karimi, Peyman Moaadi Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2011) - Arany Medve: Asghar Farhadi Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2011) - Ökumenikus Zsűri díja: Asghar Farhadi Golden Globe-díj (2012) - Legjobb idegennyelvű film BAFTA-díj (2012) - Legjobb nem angol nyelvű film jelölés: Asghar Farhadi

A Napfény íze egy család három generációjának története - titkolt szenvedélyek,
tragikus árulások, nagy szerelmek és barátságok históriája. Tragédia és humor,
romantika és kegyetlen valóság keveredik benne - mindaz, ami megtörténhetett egy
családdal Közép-Európában, a XX. században.
A Sonnenschein család felemelkedései és bukásai elválaszthatatlanul
összefonódnak a világháborúkkal, forradalmakkal, a Holocausttal, diktatúrákkal.
A filmben egy magyar zsidó család megrázó történetét láthatjuk.

A történet - melyet kortársunk, Sonnenschein Iván mesél el - Iván
dédapjával kezdődik. Sonnenschein Manó, egy falusi kocsmáros fia, 12
évesen elindul a fővárosba, hogy biztosítsa családja létét, zsebében az apjától
örökölt receptkönyvvel, amely egy gyógylikőr elkészítésének titkát őrzi. A recept
alapján készült ital sikeres lesz, és ez megalapozza a Sonnenschein család
életét.

Manó fia, Ignác már háttérként tudhatja maga mögött a polgári
biztonságot. Ennek és tehetségének köszönheti, hogy Ferenc József felvilágosult
monarchiája idején kivételes pályát fut be, bíró lesz, majd az I. Világháborúban
vezető hadbíró. Feleségül veszi unokatestvérét, gyermekkori szerelmét, Valit,
aki két fiút szül neki, de illúziókra épülő házasságuk tönkremegy.

Az ő fiuk, Ádám neves sportolóként, vívóbajnokként sikert sikerre halmoz,
de a történelem kettétöri álmait: a Holocaust idején még az olimpiai győzelem
sem mentheti meg a megalázó haláltól.

Ádám fia, Iván túléli a vészkorszakot, s a kommunisták hívó szavára
rendőrtiszt lesz. Naiv és idealista: ám a koncepciós perek idején - melyek megszervezésében
neki is fontos szerepet szánnak - kiábrándul a kommunizmusból és rájön, hogy
szembe kell néznie a múlttal, hogy megérthesse a jelent.

A Napfény íze egyszerre személyes és közéleti film: egy család és egy
évszázad krónikája.

Az 1930-as években Alabama állam a rasszizmus melegágya volt.

Amikor az egyik alabamai kisvárosban megerőszakolnak egy
fiatal fehér nőt, szinte mindenki azt feltételezi, hogy csakis egy fekete tehette.
A helyi rendőrség hamar meg is találja a gyanúsítottat, a tagbaszakadt Tom
Robinson személyében, akit több szemtanú is látott a bűntény közelében.

A fekete Robinson esélyei a felmentésre szinte a nullával
egyenlőek - csak idő kérdése, hogy a bíróság halálra ítélje, ha a felbőszült
tömeg nem szolgáltat előbb igazságot és nem lincseli meg a férfit.

A város köztiszteletben álló, végsőkig toleráns és tisztességes
ügyvédje, Atticus Finch mindenki legnagyobb megdöbbenésére vállalja Robinson
védelmét - tudván, hogy ezzel a döntéssel karrierjét teszi kockára.

A bírósági drámák egyik legjobb darabját nyolc Oscar-díjra
jelölték!

Angela súlyos motorbalesetet szenved, ezért kórházba szállítják, ahol agyműtétet hajtanak végre rajta. Arra a klinikára viszik, ahol édesapja is sebészként dolgozik. Miközben Timoteo (Sergio Castellitto) odakint várakozik, felidézi a külvárosi prostituálttal, Itáliával (Penélope Cruz) való torz kapcsolatát, amelyet a szenvedély és a birtoklási vágy határozott meg. Emlékeiben mindvégig ott kísért a hőn szeretett és áhított Italia emléke.

Amerika egy újabb elnökválasztás küszöbén áll. Az egyik jelölt Jack Stanton
szenátor, aki hűséges felesége teljes támogatását is élvezi. Mint minden politikai
csatározásban, ebben is "váratlanul" napvilágra kerülnek azok a piszkos
kis részletek a múltból! Ez esetben "csak" egy gyerek, "csak"
egy múltbéli szerető. A kérdés az, hogy a tiszta politikai szándékok és a nemes
cél: a közösség szolgálata vajon képes-e legyőzni az ártó szándékú személyeskedést
és az önös érdekeket...

A film pikantériája, hogy Stanton alakjában lehetetlen nem felismerni
Bill Clintont, a volt amerikai elnököt, akinek magánéleti botlásai pezsdítőleg
hatottak az Egyesült Államok és a világ, politikai és társasági életére.

A Nevem Sam megindító történet egy szellemi fogyatékos
apáról, Sam Dawsonról, aki egyedül neveli lányát, Lucy-t - kivételes
barátai segítségével.

Amikor Lucy hétéves lesz, és szellemi képessége elkezdi
meghaladni apjáét, a köztük lévő szoros kapocs felbomlani látszik: a kislányt
egy szociális munkás nevelőszülőnél akarja elhelyezni.

Sam, bár a küzdelem reménytelennek látszik, felveszi
a jogi harcot és különös szövetséget köt Rita Harrisonnal, egy befutott,
ambíciózus ügyvéddel.

Első pillantásra úgy tűnik, nem is találhatnánk két, egymástól
ennyire különböző embert, de valójában hasonlóbbak, mint gondolnánk.

Sam elszántsága tükrözi Rita társadalmilag
teljes mértékben elfogadott megszállottságát. Együtt próbálják meggyőzni ellenfeleiket,
hogy Sam fel tudja nevelni lányát, és eközben szokatlan érzelmi kötődés
alakul ki közöttük.

Egy New York-i fekete családban három, egymástól teljesen különböző testvér keresi az önkifejezés vélt vagy valós lehetőségeit. Bennie, a jazztrombitás éjszakától éjszakáig tartó bódulatban dédelgeti művészlétének gyengécske lehetőségeit. Leila, az írónő már ébredezik: szerelmi kalandjával nemcsak a lányság szertelen naivsága múlik el belőle, hanem csalódása révén az őszinteség is. Hughes, a bárénekes meg nem értett „művészként” haknizgat ódivatú dalaival...

A film eredeti címe, a Shadows (Árnyékok) a shakespeare-i elméletet idézi, melynek lényege: mindannyian árnyékai vagyunk valami sokkal nagyobb dolognak, ami magába foglalja azt, amivé válhatnánk. A vágások kapkodó töredezettséget kölcsönöznek a filmnek, hasonlóan Jean-Luc Godard ugyancsak 1959-es Kifulladásig című filmjéhez. A képtöredékekben megjelenő arctöredékek árnyak és fények játékai, igazi emberek őszinte pillanatainak hiteles lenyomatai.