művész / kultfilmek

Minden idők egyik legnagyszerűbb filmje - ebben a filmes szakma, de alighanem a közönség is egyetért. Federico Fellini filmeposza egy művész alkotói válságát mutatja be. Guido Anselmi (Marcello Mastroianni) filmrendező, akinek élete és munkássága is a totális csőd felé halad. Visszavonul egy magánklinikára, ahol talán elrejtőzhet a világ elől, de nem csak felesége és szeretője üldözi, hanem mindenki, akivel dolgozott, vagy aki munkát vár tőle. A valóság összekeveredik az álomvilággal: gyermekkori szorongásai és gyötrelmei közepette képzeletében megjelennek azok a nők is, akik valaha szerepet játszottak életében.

Döntő hatást gyakorolt Steven Spielbergre, George Lucasra, Martin Scorsesere, Francis Ford Coppolára és más alkotókra. Az ő filmjei ihlették A hét mesterlövészt, az Egy maréknyi dollárért-ot és a Star WarsTM sagát. Az illető nem más, mint Akira Kurosawa, a 20. század egyik legnagyobb filmrendezője. Az Akira Kuroswa: Álmok a mester hatvanéves pályafutásának egyik leglátnokibb, legszemélyesebb műve a Rashomon, A hét szamuráj és a Ran – Káosz mellett. A rendkívüli képzelőerőről és bölcsességről tanúságot tevő film nyolc lazán kapcsolódó epizódban (melyek egyikében Scorsese alakítja Vincent Van Goghot) a háború árát, a nukleáris energia veszélyeit vizsgálja, és azt hirdeti, hogy az embernek harmóniában kell élnie a természettel. Ez a varázslatos mű minden nézőt elkápráztat.

Jean-Luc Godard híres science fiction filmje 1984-ben a jövőben! játszódik (a képeket 1965-ben, Párizs átlagos utcáin rögzítették). Alphaville egy több millió fényévnyi távolságban lévő galaxis fővárosa. Ide érkezik Lemmy Caution (Eddie CONSTANTINE A szőke démon, Európa) a Figaro-Pravda újság tudósítójaként. Lemmy valójában titkos ügynök, akinek kapcsolatba kell lépnie von Braun professzorral. Von Braun akit kiutasítottak az óvilágból létrehozta Alphaville-ben az Alpha 60 nevű elektronikus agyat.

A mesterséges intelligencia egyeduralmi rendszert vezetett be a városban, ahol ezt követően minden érzést betiltottak, a „zene, a „költészet és a „szerelem szavakat pedig kitörölték a nyelvből. Lemmy tisztában van azzal, hogy az előző ügynökök nyomtalanul eltűntek, de ennek ellenére igyekszik megismerni a város brutális valóságát, amiben tolmácsa, s egyben a professzor lánya, Natacha (Anna KARINA A kis katona, Közöny, Utolsó nyár Tangenben) segíti.

A tengerparti városkában játszódó Amarcord - ami annyit tesz: "emlékszem"
- Fellini gyerekkori élményei alapján született. Az életteli alkotás
a harmincas évekbe, Fellini szülővárosába repíti vissza a nézőket.

A jellegzetes karakterek kalandjain keresztül elevenedik meg a temperamentumos
családi vacsorák, zajos templomi összejövetelek, a férfiasodással küszködő kamaszok,
a mozi vásznán megszülető csoda, a kialakulóban lévő fasizmus világa.

Az emlékek az ember életében örökké élnek. Csak úgy, mint a legendás olasz
rendező Oscar®-díjas alkotása.

1846-ban egy mágiával és hipnotizálással foglalkozó mutatványoscsopor közeledik Stockholm felé egy batáron.

A csapatban főeg a hipnotizőr Vogler számít hatalmas attrakciónak. Stockholm kapujában fel is tartóztatják a batárt, és utasait egy palotába kísérik. Itt a konzul fogadja őet, aki lelkesedik a mágiáért, és szeretné jobban megismerni a művészetüket. Arra kérik Voglert és csapatát, hogy mielőt engedélyezik nyilvános szereplésüket, mutassák be tudományukat a város vezetőinek.

A hatalmasok között persze többen is akadnak, akik felettébb kétkednek a mutatványosok módszereiben, azonban az előadáson megdöbbentő dolgok történnek...

A megszállottan újító hajlamú rendező, Jean-Luc GODARD Az asszony, az asszony című filmjével önmagában is ellentmondásosnak tűnő, neorealista musicalt ajándékozott a filmirodalomnak. A fő szerepekkel Godard az 1961-ben hírneve csúcsán álló Anna Karinát, Jean-Paul Belmondót és Jean-Claude Brialyt bízta meg.

A film az egzotikus táncosnő, Angéla (Anna KARINA Alphaville, Utolsó nyár Tangerben, Közöny) történetét beszéli el, aki úgy dönt, hogy a gyermekvállalás gondolatát vonakodva fogadó párja, Émile (Jean-Claude BRIALY Egy francia nő, A szabadság fantomja) ellenkezése ellenére is gyermeket hoz a világra. A terv megvalósítása közben azonban Angéla azon kapja magát, hogy szinte kettészakad Émile és legjobb barátja, Alfred (Jean-Paul BELMONDO Az arany bűvöletében, A Profi, Két apának mennyi a fele?) között. Történetük feldolgozása ravasz, s egyben pajkos tisztelgés az amerikai, zenés komédiák (musicalek) előtt, amelyben Godard aláírás-szerű ismertetőjegye, azaz szellemessége és intellektusa is erősen megnyilvánul.

Az asszony, az asszony a fiatal Godard legélénkebb és legkönnyebben emészthető munkája, amely valójában a szín, a humor és a híres zeneszerző, Michel Legrand muzsikájának szédítő, tömör ötvözete, ami a részletekben dőzsölve s egyben rendkívül aprólékosan vizsgálja meg Godard örökös mániáját, a mozi mechanizmusát.

A kiváló francia rendező, Jean-Luc Godard a kilencvenes évek közepén sajátos filmes esszék forgatásával foglalkozott. A hagyományos narrációval nem rendelkező, irodalmi, filmes és politikai utalásokat tartalmazó történet egy házaspárról szól, amelynek életébe betoppan a férj "isteni" alteregója. A Donnadieu-házaspár titokzatos története a kisvárosba csal egy újságírót. Rachel Donnadieu lelki válságba került, miután szeretkezett egy férfival, aki a megszólalásig hasonlított a férjére, Simonra. A film feleleveníti az Amfitrionról szóló mítoszt, kötődik a bosnyák muzulmánok és a szerbek harcához, Giacomo Leopardi írásaihoz valamint Alfred Hitchcock filmes technikáihoz.

Pierre Lachenay (Jean Desailly – Egy zsaru, A profi), a középkorú irodalomkritikus egyik külföldi útja során megismerkedik a csinos légiutas-kísérővel, Nicole-lal (Françoise Dorléac – Zsákutca). A férfit elvarázsolja a lány fiatalos szépsége, és csábítja a lehetőség, hogy kitörhet a nyomasztó hétköznapokból, a megszokásból, unalmassá vált házasságából. Kapcsolatukat persze titkolniuk kell: bujkálnak, hazudoznak. Egy vidéki előadására a férfi magával viszi a lányt, és bekövetkezik, amitől annyira tartottak: Pierre felesége tudomást szerez a viszonyról. A férfi választás elé kerül: új életet kezd Nicole-lal, vagy visszamenekül a biztonságba. Végül a nők hozzák meg a döntést...

Truffaut, a francia új hullám ikonikus rendező-egyénisége ebben a filmjében is az emberi viszonyok feltérképezésére vállalkozott, ám tőle szokatlan módon távolságtartóan szemléli szereplőit; a szokványos szerelmi háromszögtörténetet viszont éles és pontos társadalom-ábrázolással és hiteles környezetrajzzal dúsítja fel.

Vittorio de Sica rendező mesterien mutatja be, hogy egy váratlan esemény miként forgatja fel egy sanyarú sorsú ember életét. A Biciklitolvajok 1950-ben elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Golden Globe-díját, forgatókönyvéért pedig Oscar-díjra jelölték. Az alkotást 1958-ban beválasztották a Brüsszeli tizenkettő listájára, a világ legjobbjaiként számon tartott filmek közé is.

Antonio, a külvárosban élő családapa (Lamberto Maggiorani) már hosszú hónapok óta munkanélküli. Most végre úgy tűnik, utoléri a szerencséje, mert kap egy lehetőséget, hogy plakátragasztóként dolgozhasson, azonban nehézséget jelent számára, hogy ehhez egy biciklire lenne szüksége. Miután az utolsó olyan holmit is beadja a családi háztartásból a zálogházba, ami akár csak a legcsekélyebb értéket is képviseli, az övé lesz az áhított munkaeszköz. Ám a bűntől fertőzött Róma nem engedi, hogy megkapja az esélyt egy könnyebb életre, mert már munkába állása első napján ellopják a kerékpárt. Hűséges barátja, a kis Bruno (Enzo Staiola) elhatározza, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, és a tolvaj nyomába ered...

A Birodalom Dánia legnagyobb és legnevesebb kórháza. Ránézésre teljesen normális intézmény, ahol doktorok rivalizálnak, nővérek incselkednek, továbbá életek kezdődnek és érnek véget nap mint nap. Ám a Birodalom sötét titkot rejteget. Valahol a mélyben gonosz erők gyülekeznek, hogy rászabadítsák magukat a mit sem sejtő orvosokra és betegekre. És ekkor megérkeznek az első jelek. Az egyik páciens egy kislány szellemét véli látni, esténként egy titokzatos mentőautó jelenik meg a kórház bejáratánál, hogy aztán eltűnjön nyom nélkül, az egyik doktornő pedig teherbe esik, s abnormális gyorsasággal fejlődő magzata azt sugallja, hogy valami nem evilágit hordhat a szíve alatt...

A kultikus dán sorozat nehezen bekategorizálható: mintha a Twin Peaks és a Vészhelyzet találkozásából jött volna létre, Robin Cook és David Cronenberg hathatós közreműködésével. De még csak közel se járunk az igazsághoz, hisz műfaji korlátok közé terelni Lars von Trier abszurd humorral és vérfagyasztó horrorral átitatott szappanoperáját értelmetlen vállalkozás. A Birodalom a maga nemében ugyanis teljesen egyedülálló.

A borongós színvilágú, főleg kézi kamerával filmezett minisorozat két szériát élt meg: az elsőt 1994-ben, a másodikat 1997-ben forgatták. A Birodalom világszerte számtalan rajongóval büszkélkedhet, ezek egyike Stephen King, akit nagymértékben inspirált Trier műve, mikor 2004-ben megírta A félelem kórháza című népszerű sorozat forgatókönyvét.

A Birodalom Dánia legnagyobb és legnevesebb kórháza. Ránézésre teljesen normális intézmény, ahol doktorok rivalizálnak, nővérek incselkednek, továbbá életek kezdődnek és érnek véget nap mint nap. Ám a Birodalom sötét titkot rejteget. Valahol a mélyben gonosz erők gyülekeznek, hogy rászabadítsák magukat a mit sem sejtő orvosokra és betegekre. És ekkor megérkeznek az első jelek. Az egyik páciens egy kislány szellemét véli látni, esténként egy titokzatos mentőautó jelenik meg a kórház bejáratánál, hogy aztán eltűnjön nyom nélkül, az egyik doktornő pedig teherbe esik, s abnormális gyorsasággal fejlődő magzata azt sugallja, hogy valami nem evilágit hordhat a szíve alatt...

A kultikus dán sorozat nehezen bekategorizálható: mintha a Twin Peaks és a Vészhelyzet találkozásából jött volna létre, Robin Cook és David Cronenberg hathatós közreműködésével. De még csak közel se járunk az igazsághoz, hisz műfaji korlátok közé terelni Lars von Trier abszurd humorral és vérfagyasztó horrorral átitatott szappanoperáját értelmetlen vállalkozás. A Birodalom a maga nemében ugyanis teljesen egyedülálló.

A borongós színvilágú, főleg kézi kamerával filmezett minisorozat két szériát élt meg: az elsőt 1994-ben, a másodikat 1997-ben forgatták. A Birodalom világszerte számtalan rajongóval büszkélkedhet, ezek egyike Stephen King, akit nagymértékben inspirált Trier műve, mikor 2004-ben megírta A félelem kórháza című népszerű sorozat forgatókönyvét.

Ferdinand (Jean-Paul Belmondo) szörnyen kiábrándult saját életéből: a pénzéért vette el feleségét, de valójában mindig is Marianne-t (Anna Karina) szerette. Egy nap elhatározzák, hogy megszöknek Párizsból és minden társadalmi normát felrúgva féktelen ámokfutásba kezdenek: hajszolják a gyönyört, gyilkolnak, lopnak, hazudnak. Amikor a férfi rájön, hogy a nő megcsalja, egyetlen módon tud reagálni: erőszakkal.

Bergman első szerzői filmjében már minden eleme megtalálható a későbbi filozófiai- és motívumrendszerének. Az egzisztencializmus hatásáról tanúskodó mű főhőse egy filmrendező, aki a földi pokolról szeretne filmet készíteni, amelyet az ördög kormányoz. A film végül nem készül el, így nem kapunk választ a benne felvetendő kérdésekre sem. Pokol-e a földi élet? Létezik-e Isten, és ha igen, eljuthat-e hozzá az ember?

"Azt álmodtam, hogy te azt álmodtad..." - az egyre szürreálisabb térben és időben teljesen elhomályosul a realitás és a logika. Ami biztosnak tűnik az az, hogy a nagykövet (Fernando REY) és barátai (Paul FRANKEUR , Delphine SEYRING, Bulle OGIER) étkezéstől étkezésig élik az életüket. Sehonnan nem jöttek, és nem tartanak sehová sem. Élik a francia nagy polgárság üres, álszent, hazugságokkal átszőtt életét. Olykor már maguk sem tudják, hogy léteznek-e vagy csak szerepüket és szövegüket elfelejtett, kifütyült színészek egy színpadon.

A film szép és megejtő kommercializálása a szürrealista ábrázolásmódnak: a burzsoáziáról úgy rántja le a leplet, hogy Oscar-díjjal* jutalmazzák.

Cabiria együgyű utcalány, akit a férfiak csak kihasználnak: amikor stricije, aki az utolsó fillérjét is elszedte, a folyóba löki, egy színészhez, Albertóhoz kerül. Nála azonban csak annyi a szerepe, hogy egy űrt töltsön ki - a férfi, amikor volt barátnője visszatér, Cabiriát azonnal elkergeti. Egy kis könyvelőről, akibe Cabiria beleszeret, s aki megkéri a kezét, végül kiderül, hogy csaló, de addigra már elszedte minden megtakarított pénzét. Cabiria csalódottan hagyja el Rómát. Vidám emberek egy csoportjához csatlakozik, s újabb reményeket dédelget.

Geoffrey Chaucer (1344-1400) az angol irodalom atyja, de legalábbis
az első világirodalmi színvonalú és jelentőségu angol költő. Főműve, a Canterbury
mesék 24 verses elbeszélést tartalmaz - Boccaccio Dekameron-jának
mintájára.

A keretelbeszélés szerint 30 zarándok tart Canterburybe. Úgy tervezik,
hogy a hosszú út folyamán történetekkel fogják szórakoztatni egymást. Pasolini
filmváltozata bővérű paródia, melyből kiderül, hogy a középkori zarándokok is
csak azt akarták...

Fellini posztmodern korszakának legjelentősebb alkotása. Fellini, a sokszor és sokféle értelmezésben feldolgozott témát - a hetvenes évekre utalóan - egyetlen aspektusra koncentrálva dolgozza
fel: Casanova, aki kora művelt, önálló szellemiségű alakja volt, de éppen ebben a minőségében nem kellett kortársainak.

Szexuális látványosságként, erotikus gerjesztőként kezelték, hiába próbált újra meg újra teljes emberként érvényesülni, ez még a szerelmeiben sem sikerült.

Emlékirataiban, nemhiába tekint vissza keserűen erre a sajátosan romlott, bomlott világra, ahol még egy gép is szeretetreméltóbb az embereknél...

A Biciklitolvajok rendezője, Vittorio De Sica alkotása ez az igazi értékeket hordozó mű.
A történetben egy magányosan élő asszony egy sírdogáló kisfiút talál a kertjében, és elhatározza, hogy szeretetben felneveli. Ám a nő rövidesen meghal, a kis Totó így egy árvaházban nő fel, ahonnan sorsa a milánói nincstelenek közé veti. Ám ő nem adja fel, és optimizmusa révén ráveszi társait arra, hogy kunyhóik helyére takaros épületeket építsenek. Azonban amikor minden jóra fordulna, hirtelen olaj tör fel a földből, ami mindent megváltoztat.

1348-ban a firenzei pestis-járvány elől hét nő és három férfi egy vidéki kastélyba
menekül és történetekkel szórakoztatják magukat.

Minden este királyt vagy királynőt választanak, aki kijelöli a témát, hogy
miről szóljon az aznapi mese…

Pasolini az író nyomán szatírájával az egyházat támadja. A mű reneszánsz
jellegű, mert az élethez, az örömhöz való jogot hirdeti.

Glauco, a Michel Piccoli által alakított negyvenes ipari formatervező fellázad kiüresedett, konform életmódja ellen és kilép belőle. Hogy hol kezdődik mindez? Egy napon késő este tér haza, felesége már alszik, s főzni támad kedve. A hozzávalók keresése közben kezébe akad egy híres amerikai gengszter, Dillinger haláláról szóló régi újságcikk, s abba csavarva egy revolver. Ez a kezdet, a vég kezdete.

Ferreri 1969-es klasszikusával kapcsolódik legerőteljesebben a modern filmes stílusirányzathoz. Az európai értelmiség kiüresedettségét célkeresztjébe állító mű cinikus és átható humora még az egyre tragikusabb eseményeket is nevetségessé teszi.