művész / kultfilmek

Tibeti szerzetesek egy nyolcéves amerikai kisfiúban vélik megtalálni az elhunyt Dorje láma utódát, de miután a kis Jesse szülei beleegyeznek, hogy Buthanba utazzanak a gyerekkel, újabb "kijelölt" kis Buddhákra bukkannak a szerzetesek.

Az élet fő kérdéseiről szól a filmtörténet minden bizonnyal egyik leggyönyörűbb alkotása. A földműveléssel foglalkozó házaspár két fiával él egy apró, kopár szigeten, miközben folyamatos harcban állnak a természet szeszélyes, olykor kiszámíthatatlan és kegyetlen erőivel. Küzdelmük monotonnak és sivárnak tűnik. Aztán egy napon váratlan esemény történik, mely életükben mindent megváltoztat és átértékel. Kaneto Shindo rendező A kopár sziget című alkotásával lett világhírű. A lenyűgöző képi világ, a szereplők játéka, a film valamennyi jelenetén átsütő hitelesség teszi, hogy ez a mű igazán felejthetetlen élményt nyújt. Az alkotás az Etalon Kiadó A japán filmművészet remekei sorozatának egyik darabja, amelyben Akira Kuroszava három mesterműve (Yojimbo – A testőr, Sanjuro, Ikiru – Élni) mellett Shindo Onibaba című kiváló rendezése is megtalálható.

Truffaut második filmjében a film noir hitchcocki hagyományait eleveníti fel. A történet főhőse Charlie Kohler (Charles Aznavour), az egykoron ünnepelt koncertzongorista, aki most egy füstös lebújban zenél. Múltja sötét árnyékként kísér(t)i őt, bár a pincérnő szerelmes belé, ő maga sosem tudja megbocsátani és elfeledni egykori felesége hűtlenségét. Élete gyökeres fordulatot vesz, mikor bátyja egy napon besétál a bárba két gengszter társaságában. A látszólag ártalmatlan zongoristáról kiderül, hogy mindenre képes. Alaposan belekeveredik egy bűntény szövevényes láncolatába, amelynek se vége, se hossza...

A 19 éves amerikai Lucy anyja halálát követően Olaszországba utazik, hogy a festői szépségű Toscanaban töltse a nyarat. A dombtetei tanyaház különös lakói – az író, a szobrász, a műkereskedő, valamint a helyi arisztokrácia néhány tagja felbolydulnak Lucy érkezésére.

A lány kamaszos bája, erotikus kisugárzása, ifjonti lelkesedése különösen Alexet ragadja magával, és Lucy is különös vonzódást érez az idős, beteg férfi iránt. Ám kettejük vonódása egymáshoz olyan kapcsolaton alapul, amit a lány először még nem is sejthet.

Pier Paolo Pasolini (Oidipus király, Teoréma, Decameron) filmje a Biblia újszövetségi részének Máté evangéliumát dolgozta fel, az evangélium sorainak szöveghű visszaadásával. Pasolini egyedi látásmódja, a film rendkívüli líraisága, a tradicionális és a modern elemek ötvözete révén méltán vált ez az alkotás a világhírű rendező legnépszerűbb művévé.

Julie-t menyasszonyként szörnyű sokk éri: élete legszebb napján az esküvői szertartás után brutálisan kivégzik férjét a templom lépcsőjén. A nő először öngyilkos akar lenni, de mérhetetlen gyűlölete felülkerekedik halálvágyán és bosszút esküszik. Öt név, öt gyilkos neve szerepel kis fekete könyvében, de hamarosan valamennyi név áthúzásra kerül. A fekete özvegy nem válogat eszközeiben, könyörtelenül beteljesíti bosszúját.

François Truffaut (Négyszáz csapás, Jules és Jim Az utolsó metró) a francia új hullám kiemelkedő rendezője Mesterének, Alfred Hitchcocknak tiszteleg ezzel a hátborzongató thrillerrel, melynek zenéjét Bernard Herrmann, Hitchcock kedvenc zeneszerzője, a Psycho, Mararak, a Szédülés alkotója írta. A történetet később Quentin Tarantino is feldogozta a Kill Billben.

A négy nagy színész - jelentőségteljes gesztussal - saját keresztnevén játssza el a főszerepeket. Gasztronómiai kísérletükre titokban gyűlnek össze egy párizsi villában. Valódi szükséglet híján azonban hamar csömörbe fordul a jó étvágy, már a nők sem jelentenek örömforrást egy eszményien kövér, anyásan megértő tanítónő kivételével. Gúvadó szemmel falják a mesterien elkészített étkeket a rosszullétig és tovább. Az életfunkciók vaskos humorral bemutatott, abszurd ábrázolása mind tragikusabbra színezi sorsuk stációit.

A nagy presztízsű Filmkritikusok Szövetsége 1966-ban, alapításának évében a legjobb film és legjobb rendezés díját ítélte oda Michelangelo Antonioni stílusteremtő remekművének, a Nagyításnak.

A művészet szerepét boncolgató film egyben hangulatos pillanatfelvétel a 60-as évek Londonjáról, a korszak szabad szelleméről és alakuló partikultúrájáról (a film zenéjét Herbie Hancock szerezte, egy jelenet erejéig pedig feltűnik a Yardbirds).

A képek titkai közt élő fotóst az akkor még ismeretlen David Hemmings, a fotók rejtélyes hölgyét Vanessa Redgrave alakította.

Pierre köztiszteletben álló orvos, aki türelmes megértéssel viszonyul gyönyörű felesége frigiditásához.

Ugyanakkor a hideg, szenvtelennek tűnő nagypolgári asszony súlyos titkot őriz: megelevenedő képzeletvilágából fel-felsejlik aberrált, mazochista szexualitása.

A 12 éves Antoine Doinelt otthon és az iskolában is balhés srácnak tartják. Saját szülei teljesen semmibe veszik, anyjával való kapcsolata még rosszabbá válik, amikor kiderül, hogy szeretőt tart. Mindezek tetejébe iskolai tanárai végleg bajkeverőnek könyvelték el. Egyetlen menedéke a mozi iránti szerelme: Antoine hamarosan felfedezi a szörnyűséges mindennapokból való kitörés lehetőségét...

Bemutatása évében, 1964-ben az Onibaba az év legnépszerűbb filmje lett Japánban. Aki látta ezt az alkotást, mély hatással volt rá. A lenyűgöző és titokzatos képi világ, valamint a film mély kifejező nyelvezete hatalmas élményt nyújt a nézőnek. A középkor Japánjában egy magára maradó nő és anyósa úgy élik túl az embert próbáló nehézségeket, hogy maszkot vesznek fel, majd szamurájokat csalnak tőrbe, akikkel végeznek, hogy megszerezzék értéktárgyaikat. Ám egy napon a fiatal nő szerelmes lesz egy szökött katonába, ezzel pedig magára zúdítja kegyetlen rokona gyűlöletét, ami kiszámíthatatlan következményekkel jár...Kaneto Shindo klasszikus alkotása az Etalon Kiadó A japán filmművészet remekei elnevezésű sorozatának egyik darabja, amelyben Akira Kuroszava három mesterműve (Yojimbo – A testőr, Sanjuro, Ikiru – Élni) mellett Shindo A kopár sziget című feledhetetlen műve is megtalálható.

Bergman többszöri sikertelen nekifutás után végre megvalósította tervét, hogy a svéd – nemzetközi szupersztár Ingrid Bergmannal forgasson egy filmet. A rákbetegségben szenvedõ színésznõnek ez lett az utolsó filmszerepe. Bergmanék pszichodrámája egy anya és leánya konfliktusán alapszik, egyben meggyõzõ erõvel ábrázolja a mûvészlét és a családi élet ellentétét. Charlotte (Ingrid Bergman), a világhírû zongoramûvésznõ, hosszú évek után elõször látogatja meg leányát, Evát (Liv Ullmann), aki egy lelkész feleségeként s rokkant, lelkileg labilis lánytestvérét gondozva éli vidéki életét. A szeretetteljesnek és barátságosnak induló találkozás marcangoló, kegyetlen leszámolássá fajul a két nõ között: a leány anyja szemére veti minden hibáját, szeretetlenségét, hidegségét, amely egész életvitelére jellemzõ. Egymásnak feszülõ gyötrõ indulat és bocsánatkérés. Elbújtatott szeretet és meg nem bocsátó gyûlölet. Számonkérés és védekezés. Az anya elismeri mindezt, de nem tud rajta változtatni. Hirtelen elutazik.

Lars von Trier, a nagynevű dán rendező (Táncos a sötétben, Dogville, Manderlay) azért keresi fel kollégáját, Jorgen Lethet, mert Leth 1967-ben készült Tökéletes ember című kísérleti filmje mély benyomást tett rá.

Sok évtized elteltével Lars filmes kalandra hívja Jorgent. Ötször kell újra rendeznie hajdani filmjét, miközben munkáját a Lars által megszabott akadályok irányítják. Lars hol játékos, hol ördögi szabályai látszólag önkényesek. Ám végső célja velük, hogy alkotóelemeire bontsa a filmet, s így eljusson a gyökerekig, a kép és a hangzás vegytiszta formájához.

Amikor Nagiko még kislány volt, a legnagyobb kalligráfusok között tartották számon édesapját, aki beavatta őt is a testfestészet titkaiba. Egy álnok könyvkiadó azonban apját a halálba kergette és elorozta a műveit is.

Nagiko immár gyönyörű nőként, miközben ízlelgeti a szexualitás varázslatos titkait (a gyermekkorában tanult klasszikus japán Párnakönyv szellemében), emberi testre festett könyvekkel teljesíti ki bosszúját apja gyilkosán.

A francia új hullám (Nouvelle Vague) jelentős képviselője, Robert Bresson - utolsó filmjében Tolsztoj A hamis szelvény című elbeszélését használta alapul. A pénz Cannesban a zsűri Nagy Díját kapta meg. A film főhőse Yvon, a szerény olajszállító, akinek egy nap hamis pénzzel fizetnek. Ő ezzel a bárban felgyülemlett adósságát szeretné rendezni, de lebukik. A férfi elveszíti munkáját és szabadságát, családja elhagyja. A kegyetlen sors miatt agyongyötört, keserű és frusztrált Yvon haragját a világ és önmaga ellen fordítja.

Chris Parker egy huszonéves manhattani srác, aki egy lepusztult lakásban éldegél, ahol a hideg víz és a földre vetett matrac a kényelem ne továbbja. De őt, ez egyáltalán nem izgatja, mert tulajdonképpen egy másik világban él: mint nagy Charlie Parker rajongó, úgy öltözködik, mint egy ötvenes évekbeli jazz zenész és szinte egész nap mást sem csinál, mint otthon táncol egyedül. Aztán úgy dönt, hogy megkeresi az életének az értelmét, összepakol, és útnak indul a lelkében dobogó fekete zene irányában. Útja során különleges figurákkal találkozik, akik közelebb viszik önmagához…

Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként egy tengerparti nyaralóba költöznek. Békés napokat töltenek teljes elszigeteltségben, de Elizabeth továbbra sem hajlandó megszólalni. Egy nap Alma elolvassa Elizabeth levelét a kezelőorvosához...

A Próba után eredetileg a televízió számára készült, bár néhány országban a mozik is műsorra tűzték. A film főhőse egy öregedő rendező, aki egy Strindberg-darabot készül színpadra vinni. Próba után elbóbiskol a néptelen színpadon. Megjelenik a darab egyik szereplője, a fiatal színésznő azzal az átlátszó ürüggyel, hogy ottfelejtette az ékszerét. Megjelenik anyja is, az egykori nagy színésznő, a rendező volt szeretője, akinek labilis idegállapota és alkoholizmusa között nyilvánvaló ok-okozati kapcsolat áll fenn. A három szereplőre komponált vízió felkavaró képet fest egy kapcsolat születéséről, csúcspontjáról és halódásáról.

A Próba után egyetlen helyszínen játszódik, szinte alig van díszlet, ám a három nagyszerű színész játéka, a kitűnő dialógusok egy pillanatig sem engedik lankadni a néző figyelmét. Bergman alkotása annak bizonyítéka, hogy a remekművekhez elsősorban ihlet, képzelőerő és igazi alkotótársak szükségesek, minden más csak ezután következik.

"A próba után szövegét csípősen tréfás kedvemben írtam. Kellemes epizódnak szántam utamon a halál felé. Eredetileg levélváltásra gondoltam egy öregedő rendező és egy fiatal színésznő között. Elkezdtem írni, de hamar rájöttem, érdekesebb volna, ha látni lehetne őket..." (Ingmar Bergman)

A Ran - Káosz Shakespeare Lear királyának briliáns feldolgozása, amely varázslatosan ötvözi Japán történelmét a shakespeare-i cselekménnyel, valamint a világhírű rendező, Akira KUROSAWA (A hét szamuráj, Az utolsó emberig) hűséggel kapcsolatos saját érzéseivel.

Az esemény a 16. századi Japánban játszódik, ahol egy öregedő uralkodó, Hidetora nagyúr kihirdeti szándékát, miszerint birodalmát egyenlő részben felosztja három fia között. A trón elhagyásáról szóló döntése erőteljes harcokat robbant ki három fia között, aminek következtében a két idősebb fiú csalárd hízelgésének áldozatul eső Hidetora elűzi a legifjabb, a valóságot apja előtt felfedni próbáló fiát. E szívtelen árulás végül őrületbe kergeti a nagyurat, lerombolva s tönkre téve ezzel egész családját és birodalmát.

A Ran - Káosz-ban mély emberi érzelmek és kiváló színészi játék egyesül, megalkotva ezzel minden idők egyik legelismertebb japán filmjét.

Federico Fellini ezzel a filmjével tiszteleg az örök
város, Róma szépsége és történelme előtt. Nem szokásos útifilmről van szó, nem
is dokumentumfilm, de a szokásos elmesélő fikciós mozi kategóriába sem sorolhatjuk
be a rendező egyik legismertebb klasszikusát. Sokkal inkább egy mozóképes esszéről
beszélhetünk. Fellini saját emlékeit, érzéseit, élményeit közvetíti a
néző felé a film nyelvén.

A történetben megjelenik egy fiatalember (aki a fiatal Fellinit
alakítja), végigjárja Róma ismert és kevésbé ismert utcáit. Amikor a hőség mindenkit
az utcára kerget a meleg lakásokból, a "piazzák" megtelnek beszélgető,
lakomázó, borivó olaszokkal. A fiú csatlakozik a lakomához, majd életében először
felkeres egy bordélyházat.

Láthatjuk a város szent oldalát, a város sötét világát, a
felszínt és a katakombák világát. A közel két óra alatt megismerhetjük Rómát,
de még inkább megismerhetjük Fellinit és az ő gondolatait a kedvenc városáról.