művész / kultfilmek

Júlia 15 éve él látszólag boldog házasságban Giorgio-val, akire naiv imádattal tekint. A nyarat egy tengerparti luxusvillában tölti, ahová férje néha különc vendégsereggel érkezik és nagy, dekadens partikat rendez. Az asszonynak persze fogalma sincs róla, hogy férje mivel foglalkozik és arra is csak későn jön rá, hogy Giorgio már régóta csalja. Teljesen összeomlik és szinte megszállottan próbálja kideríteni az igazságot: szellemeket idéz, pszichológusokkal találkozik, magándetektívet fogad. Mire megbizonyosodik róla, hogy a gyanúja nem alaptalan, spirituálisan és szexuálisan is teljesen felszabadul. Már tudja, mit kezdjen az életével…

Fellini Júliája talán a 8 és ½ tematikájával rokonítható, de itt egy férjes asszony felszabadulásának történetét láthatjuk. A filmet Amerikában fogadták a legnagyobb lelkesedéssel, ahol megkapta a Golden Globe-ot a Legjobb külföldi film kategóriájában, valamint megnyerte a New York-i és az amerikai filmkritikusok díját is. Olaszországban három Ezüst Szalag díjjal tüntették ki.

A digitálisan felújított, szélesvásznú kiadásban megjelenő film kísérőlemezén a Fellini: Született hazudozó című dokumentumfilm látható.

A XVI. század végtelen szamurájháborúi valamelyik csatájában halálos sebet kap az egyik legnagyobb hadvezér. Arra még van ereje, hogy kiadja utolsó parancsát: keressék meg hasonmását. Sem saját hadserege sem az ellenség nem tudhat a rettegett hadúr haláláról.
A hasonmást megtalálják, és egy szegény tolvaj egyszer csak egy hatalmas hadsereg és egy pompás udvartartás fejévé válik. Hamarosan ráérez a hatalom ízére: valóban olyan katonává válik, mint akit megszemélyesít. Félelmetes, rettenthetetlen, véreskezű. Aztán a sors kereke ismét fordul egyet…

A XVI. század végtelen szamurájháborúi valamelyik csatájában halálos sebet kap az egyik legnagyobb hadvezér. Arra még van ereje, hogy kiadja utolsó parancsát: keressék meg hasonmását. Sem saját hadserege sem az ellenség nem tudhat a rettegett hadúr haláláról.
A hasonmást megtalálják, és egy szegény tolvaj egyszer csak egy hatalmas hadsereg és egy pompás udvartartás fejévé válik. Hamarosan ráérez a hatalom ízére: valóban olyan katonává válik, mint akit megszemélyesít. Félelmetes, rettenthetetlen, véreskezű. Aztán a sors kereke ismét fordul egyet…

Michel Poiccard, a kisstílű gazember egy autólopás után lelövi az őt üldöző motoros rendőrök egyikét és elmenekül.

Párizsban találkozik amerikai barátnőjével, akinek ismét a szeretője lesz. Meggyőzi a lányt, hogy tartson vele Olaszországba. Ám a rendőrség felfedezi a gyilkos személyazonosságát és a nyomában van...

„Az események Berlinben játszódnak, 1923-ban. Egy csomag cigaretta négymilliárd márkába kerül. Senki sem hisz már a jövőben, sem a jelen-ben.”

Az állástalan zsidó artista, Abel Rosenberg (David Carradine) keservesen tengeti életét a vesztes háború terheit nyögő, szegény és szomorú vá-rosban. Ám amikor testvére váratlanul öngyilkos lesz, pokoli események sora veszi kezdetét. Abel környezetében többen titokzatos körülmények között eltűnnek, mások kegyetlen kínhalállal halnak meg.

Abelt a gyanakvás és a rettegés fojtogató légköre szinte megbénítja, és az alkoholban keres menedéket a rémálomszerű mindennapok elől. Eközben sógornője, Manuela (Liv Ullmann) foggal-körömmel küzd meg napi betevő falatért, kettőjük túléléséért ebben az élhetetlen világban mely olyan, mint a kígyótojás: a vékony héjon átsejlik egy rettenetes hüllő immár tökéletes körvonala.

„A kis katona” az algériai háború sajátos ábrázolása. Bruno Forestier, a bérgyilkos megbízást kap egy baloldali, az algériaiakkal szimpatizáló újságíró meggyilkolására. A titkos küldetést Genfben kell teljesítenie, ahol találkozik Veronikával, ismeretségük szerelmi viszonnyá válik. A férfi feletteseinek kétségei vannak ügynökük megbízhatóságát illetően.

Ez idő alatt az FLN (a Nemzeti Felszabadítási Front) harcosai elkapják és megkínozzák őt. Kiderül, hogy az elkövetőkkel együttműködő Veronika elárulta a férfit. Brunónak sikerül elszöknie, megtalálja a nőt, akinek végül megbocsát. El akarnak szökni, hogy elfelejtsék ezt az egész szörnyűséget. Bruno felettesei azonban nem hajlandóak szemet hunyni az eset felett...

A 19 éves amerikai Lucy anyja halálát követően Olaszországba utazik, hogy a festői szépségű Toscanaban töltse a nyarat. A dombtetei tanyaház különös lakói – az író, a szobrász, a műkereskedő, valamint a helyi arisztokrácia néhány tagja felbolydulnak Lucy érkezésére.

A lány kamaszos bája, erotikus kisugárzása, ifjonti lelkesedése különösen Alexet ragadja magával, és Lucy is különös vonzódást érez az idős, beteg férfi iránt. Ám kettejük vonódása egymáshoz olyan kapcsolaton alapul, amit a lány először még nem is sejthet.

Egy férfi, aki teljes sötétségben ír, él és szeret, tizennégy évvel ezelőtt egy brutális autóbaleset áldozata lett Lanzarote szigetén. A balesetben nemcsak a szeme világát veszítette el, hanem élete szerelmét, Lenát is. Ez a férfi két nevet használ: irodalmi álneve Harry Caine, azaz Hurrikán – így írja alá irodalmi műveit, történeteit, forgatókönyveit. Valódi neve pedig Mateo Blanco. Ezen a néven éli valós életét, és rendez filmeket. Ám a múlt nem hagyja nyugodni a fájdalmába süppedt férfit, szép lassan felszínre kerül egy elhallgatott, tragikus szerelmi történet, melynek középpontjában egy angyali szépségű színésznő állt...

A spanyol géniusz, Pedro Almodóvar új alkotása egy őrült szerelem története, melyet a sorsszerűség, a féltékenység, a hatalom és a bűntudat ural. A megrázó dráma főszerepében Lluís Homar és Penélope Cruz remekel.

Paul Javal fiatal dramaturg. Egy nap állást kap egy amerikai filmproducertől, Jeremy Prokochtól. A magas fizetéstől Paul és felesége, Camille anyagi helyzete egyik napról a másikra rendbe jön, ennek ellenére Paul nem érzi magát elemében. Művészi szabadsága korlátozott, és néha olyan dolgok írására kényszerítik, amelyekkel nem ért egyet. Ez történik Caprin is, ahol a házaspár ellátogat Fritz Lang filmjének, az ""Odüsszeusznak"" a forgatására.
A producer által követelt javításokkal se Lang, se Paul nem ért egyet. Az amerikai producer azonban lefizeti a forgatókönyvírót, aki enged a pénz csábításának. Camille ráébred, hogy Paul az ő bájait kihasználva egyengeti karrierjét...

A négy nagy színész - jelentőségteljes gesztussal - saját keresztnevén játssza el a főszerepeket. Gasztronómiai kísérletükre titokban gyűlnek össze egy párizsi villában. Valódi szükséglet híján azonban hamar csömörbe fordul a jó étvágy, már a nők sem jelentenek örömforrást egy eszményien kövér, anyásan megértő tanítónő kivételével. Gúvadó szemmel falják a mesterien elkészített étkeket a rosszullétig és tovább. Az életfunkciók vaskos humorral bemutatott, abszurd ábrázolása mind tragikusabbra színezi sorsuk stációit.

A nagy presztízsű Filmkritikusok Szövetsége 1966-ban, alapításának évében a legjobb film és legjobb rendezés díját ítélte oda Michelangelo Antonioni stílusteremtő remekművének, a Nagyításnak.

A művészet szerepét boncolgató film egyben hangulatos pillanatfelvétel a 60-as évek Londonjáról, a korszak szabad szelleméről és alakuló partikultúrájáról (a film zenéjét Herbie Hancock szerezte, egy jelenet erejéig pedig feltűnik a Yardbirds).

A képek titkai közt élő fotóst az akkor még ismeretlen David Hemmings, a fotók rejtélyes hölgyét Vanessa Redgrave alakította.

Pierre köztiszteletben álló orvos, aki türelmes megértéssel viszonyul gyönyörű felesége frigiditásához.

Ugyanakkor a hideg, szenvtelennek tűnő nagypolgári asszony súlyos titkot őriz: megelevenedő képzeletvilágából fel-felsejlik aberrált, mazochista szexualitása.

A sziú indiánok legnagyobb győzelmét Ülő Bika aratta az amerikai 7. lovasezred felett. Little Bighorn-nál 1876. június 15-én George A. Custer kapitány totális vereséget szenvedett mintegy 1200 indián harcostól.

Marco Ferreri ennek az eseménynek állít sajátos emléket filmjével. Kedvenc színészeit kérte fel a fő karakterek életre keltésére: Buffalo Billt Michel Piccoli alakítja, Custer kapitány szerepében Marcello Mastroianni látható, a további fontos szerepekben pedig Ugo Tognazzi, Philippe Noiret, valamint Catherine Deneuve játékát élvezhetjük e kifordított, szürreális, kosztümös westernkomédiában.

A 12 éves Antoine Doinelt otthon és az iskolában is balhés srácnak tartják. Saját szülei teljesen semmibe veszik, anyjával való kapcsolata még rosszabbá válik, amikor kiderül, hogy szeretőt tart. Mindezek tetejébe iskolai tanárai végleg bajkeverőnek könyvelték el. Egyetlen menedéke a mozi iránti szerelme: Antoine hamarosan felfedezi a szörnyűséges mindennapokból való kitörés lehetőségét...

A jómódú Nobile házaspár úgy dönt, vendégül látja barátait vacsorára. Az operából hazaérkezve azt tapasztalják, hogy már csak a komornyik tartózkodik otthon. A vacsora ennek ellenére jó hangulatban zajlik, majd beszélgetésbe, zenehallgatásba csap át. Bár többen is haza indulnának, de végül mindenki a házban tölti az éjszakát. Reggel azonban döbbenten tapasztalják, hogy a nyitott szobát képtelenek elhagyni. A társaságon egyre inkább eluralkodik a kétségbeesés és a hisztéria...

„…egy olyan társaságról szól ez a film, amelynek tagjai nem tehetik azt, amit szeretnének, nem mehetnek ki a szobából. Megmagyarázhatatlan módon nem elégíthetik ki ezt az egyszerű vágyukat. Gyakran történik ilyesmi a filmjeimben” - Luis Bunuel: Utolsó leheletem – részlet

1947 - A Moresby házaspár, Port és Kit számára a menekülés, a kaland jelentheti a kiutat hétköznapjaik válságából. Elhatározzák, hogy egzotikus utazásra mennek Afrikába, hogy végre tartalommal töltsék meg kiüresedett kapcsolatukat. Az egyhangú, kegyetlen sivatagi táj, az idegen életstílus azonban épp ellenkezőleg hat rájuk, mint ahogy várták. Ráadásul Port tífuszos lesz, és ebbe bele is hal.

Ezek után Kit magára hagyva folytatja végtelennek tűnő útját a kietlen sivatagban, míg egy karaván rá nem talál. Különösebb ellenállás nélkül adja oda magát egy igéző szemű fiatal tuaregnek, ám a férfi háremének asszonyai nem fogadják kitörő örömmel az új jövevényt...

Bernardo Bertolucci egzotikus filmjei sorában ezúttal Észak-Afrikába kalauzol el minket, John Malkovich és Debra Winger társaságában.

Bergman többszöri sikertelen nekifutás után végre megvalósította tervét, hogy a svéd – nemzetközi szupersztár Ingrid Bergmannal forgasson egy filmet. A rákbetegségben szenvedõ színésznõnek ez lett az utolsó filmszerepe. Bergmanék pszichodrámája egy anya és leánya konfliktusán alapszik, egyben meggyõzõ erõvel ábrázolja a mûvészlét és a családi élet ellentétét. Charlotte (Ingrid Bergman), a világhírû zongoramûvésznõ, hosszú évek után elõször látogatja meg leányát, Evát (Liv Ullmann), aki egy lelkész feleségeként s rokkant, lelkileg labilis lánytestvérét gondozva éli vidéki életét. A szeretetteljesnek és barátságosnak induló találkozás marcangoló, kegyetlen leszámolássá fajul a két nõ között: a leány anyja szemére veti minden hibáját, szeretetlenségét, hidegségét, amely egész életvitelére jellemzõ. Egymásnak feszülõ gyötrõ indulat és bocsánatkérés. Elbújtatott szeretet és meg nem bocsátó gyûlölet. Számonkérés és védekezés. Az anya elismeri mindezt, de nem tud rajta változtatni. Hirtelen elutazik.

Lars von Trier, a nagynevű dán rendező (Táncos a sötétben, Dogville, Manderlay) azért keresi fel kollégáját, Jorgen Lethet, mert Leth 1967-ben készült Tökéletes ember című kísérleti filmje mély benyomást tett rá.

Sok évtized elteltével Lars filmes kalandra hívja Jorgent. Ötször kell újra rendeznie hajdani filmjét, miközben munkáját a Lars által megszabott akadályok irányítják. Lars hol játékos, hol ördögi szabályai látszólag önkényesek. Ám végső célja velük, hogy alkotóelemeire bontsa a filmet, s így eljusson a gyökerekig, a kép és a hangzás vegytiszta formájához.

Chris Parker egy huszonéves manhattani srác, aki egy lepusztult lakásban éldegél, ahol a hideg víz és a földre vetett matrac a kényelem ne továbbja. De őt, ez egyáltalán nem izgatja, mert tulajdonképpen egy másik világban él: mint nagy Charlie Parker rajongó, úgy öltözködik, mint egy ötvenes évekbeli jazz zenész és szinte egész nap mást sem csinál, mint otthon táncol egyedül. Aztán úgy dönt, hogy megkeresi az életének az értelmét, összepakol, és útnak indul a lelkében dobogó fekete zene irányában. Útja során különleges figurákkal találkozik, akik közelebb viszik önmagához…

Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként egy tengerparti nyaralóba költöznek. Békés napokat töltenek teljes elszigeteltségben, de Elizabeth továbbra sem hajlandó megszólalni. Egy nap Alma elolvassa Elizabeth levelét a kezelőorvosához...