művész / kultfilmek

A finom modorú özvegyembert, Mathieu-őt (Fernando REY) napról-napra egyre jobban kínozza szobalánya, Conchita (Carole BOUQUET) iránt érzett, s lassan leküzdhetetlennek tűnő nemi vágya, s meg akarja vásárolni a lányt. Amikor ez nem sikerül, követni kezdi, sőt üldözni, kutatni álmainak titokzatos tárgyát. A lányt fürkésző megszállottsága olykor irtózatosan megalázó helyzetekbe sodorja...
Luis BUÑUEL utolsó, kirobbanóan érzéki filmje a rendező élethosszig tartó, a kéj sötét mélységeiben tett felfedezőútjára kalauzolja el a nézőt.

A francia új hullám (Nouvelle Vague) jelentős képviselője, Robert Bresson filmjének címszereplő Balthazár egy szamár, mégsem ezópuszi tanmesét és nem is kalandos állattörténetet látunk. A rendező szavaival: A szamár ugyanazokat a szakaszokat éli át, mint egy ember: gyermekkorában a becézgetést, érett korában a munkát, a tálentumot az élet feleútján, s a végső misztikát, mely a halált közvetlenül megelőzi. A szamár hordozza a relikviákat, s meghal aztán, mert az emberek bűneit hordozza.
A szamár mellett, mely különféle bűnöket - gőgöt, iszákosságot, lustaságot, durvaságot, pénzvágyat, a kiszolgáltatottak megalázását - megtestesítő emberekkel találkozik, a film másik hőse Marie, aki szintén védtelen és vétlen teremtmény. Kettőjük sorsa párhuzamos, mindketten áldozatok. Marie-t Anne Wiazemsky játssza, a legnagyobb modern katolikus író, Claude Mauriac unokahúga. A későbbi híres Godard-színésznő (és Godard nagy szerelme) itt még ismeretlen kislány, kinek gyermeki szépsége, tisztasága és ártatlansága egészen különleges és megejtő.

Viridiana, a fiatal apácanövendék beavatása előtt pár nappal nagybátyjához utazik látogatóba. Don Jaime azonban nemcsak rokoni szeretettel közelít a lány felé, aki megbotránkozva utasítja el az öregember közeledését. Don Jaime elkeseredésben öngyilkos lesz, de minden vagyonát mostofafiára illetve Viridianára hagyja. A lány úgy dönt, hogy a hirtelen ölébe hullott vagyonból menhelyet hoz létre a csavargók, koldusok számára, akik azonban csúnyán visszaélnek Viridiana jóságával...

A világhírű rendező, Luis Buñuel (A burzsoázia diszkrét bája, Az öldöklő angyal) hazájában ugyan sok kritikát kapott a Viridiana miatt (vallásellenesnek titulálták), a Cannes-i Filmfesztiválon viszont elnyerte a fődíjat.

Madrid, napjaink. Raimunda egy fiatal, keményen dolgozó és igen vonzó édesanya, aki munkanélküli férjével neveli serdülőkorban lévő lányukat. Nővére, Sole egyedül él, és illegális fodrászatában keresi kenyerét. Paula, a nagynéni, egy La Mancha-i kisvárosban lakik, a család szülővárosában, ott ahol a két nővér szülei egy tűzvészben életüket vesztették.

Egy tavaszi vasárnapon Sole felhívja Raimundát, hogy tájékoztassa őt Paula nénikéjük haláláról. Raimunda nagyon szerette nénikéjét, mégsem tud ott lenni a temetésen, ugyanis percekkel a telefonhívás előtt, munkájából érkezve holtan találta férjét a konyha padlóján egy késsel a mellkasában. Lánya bevallja, hogy ő végzett vele, mert részegen szexuálisan zaklatta őt.
Raimunda számára a legfontosabb, hogy megmentse lányát...

Madrid, napjaink. Raimunda egy fiatal, keményen dolgozó és igen vonzó édesanya, aki munkanélküli férjével neveli serdülőkorban lévő lányukat. Nővére, Sole egyedül él, és illegális fodrászatában keresi kenyerét. Paula, a nagynéni, egy La Mancha-i kisvárosban lakik, a család szülővárosában, ott ahol a két nővér szülei egy tűzvészben életüket vesztették.

Egy tavaszi vasárnapon Sole felhívja Raimundát, hogy tájékoztassa őt Paula nénikéjük haláláról. Raimunda nagyon szerette nénikéjét, mégsem tud ott lenni a temetésen, ugyanis percekkel a telefonhívás előtt, munkájából érkezve holtan találta férjét a konyha padlóján egy késsel a mellkasában. Lánya bevallja, hogy ő végzett vele, mert részegen szexuálisan zaklatta őt.
Raimunda számára a legfontosabb, hogy megmentse lányát...

A CD-n a film zenéje található!

Giuliana egy gazdag gyáros felesége és egy kicsi fiú édesanyja. Életében látszólag minden rendben van, mégis zavartan viselkedik, nem találja a helyét, úgy érzi, nem képes kapcsolatot találni a többiekkel.

Azt reméli, magányát és kétségbeesését talán feloldja egy új szerelem, a városukon átutazó Corrado érdeklődése.

Ebben a filmben alkalmazta Antonioni először a színes technikát, és a színek tudatos megkomponálásával, esetenként a természet átfestésével teremtett a lélek mozdulásait is kifejező környezetet.

Bengt katonai szolgálatát tölti, és egy lőgyakorlat során megvakul. Magára marad, barátai, menyasszonya elhagyják, vidéki rokonoknál húzódik meg. Itt ismerkedik meg a fiatal Ingriddel. A lány beleszeret, csodálja Bengt tehetségét, zongorajátékát, vonzza a másfajta élet, a művészet. Egyszer azonban meghallja, amint a keserű Bengt gúnyosan „kiscseléd”-nek nevezi őt a nagynénje előtt.

A fiatalok útjai elválnak: a megbántott Ingrid úgy dönt, hogy a városba költözik, és tanulni fog, Bengt pedig állást keres zongoristaként. Később újra találkoznak a városban, és mindkettőjüknek szembesülnie kell a kérdéssel: mi lehet a sorsa a kapcsolatuknak a megváltozott körülmények között.