dráma

A film az 1920-as években Erdélyben, a Hargitán játszódik.
Erdély ekkor már Romániához tartozik, az első világháborút követő békeegyezmények alapján.
Ábel, a főhős, egy szegény parasztcsalád tizenöt éves kamasz fia, aki szűkös megélhetésük miatt dolgozni kényszerül, és messze kerül családjától.
Édesapja segítségével a havasokban, a szomszéd város bankjának tulajdonában lévő erdőre kell vigyáznia.
Odafenn csak önmagára, és éles eszére számíthat.
Édesanyja halála, és a magányosan eltöltött hosszú idő, a történet végére felnőtté kovácsolja Ábelt.

Az ismert regénytrilógiában, a fiatalember Ábel ezúttal Amerikában próbál szerencsét, sok más sorstársához hasonlóan, akik a szegénység elől a 20-as években elindultak a sok kalanddal, megpróbáltatással járó útra. Erdélyből New Yorkig vezető útja a kivándorlók tipikus korabeli története.

Az ismert regénytrilógiában, a fiatalember Ábel ezúttal Amerikában próbál szerencsét, sok más sorstársához hasonlóan, akik a szegénység elől a 20-as években elindultak a sok kalanddal, megpróbáltatással járó útra. Erdélyből New Yorkig vezető útja a kivándorlók tipikus korabeli története.

A Hargita nagy, lírai kalandja után Ábelt a nagyvárosba, Kolozsvárra vezérli sorsa. Itt egy másik világ másfajta helyzeteihez kell a székely észjárás: egy vándor kuruzslófogász házához kerül, ahol nemcsak a könnyű pénzszerzés módjaival, de a szerelemmel is megismerkedik.

A történet főszereplője Vitay Gina, egy tábornok lánya, akit a II. világháború utolsó esztendejében egy vidéki egyházi leánynevelő intézetben rejtenek el, mert édesapja tevékeny résztvevője a magyar ellenállási mozgalomnak és letartóztatás fenyegeti. Gina mindjárt az első nap megtudja, hogy ebben a világtól "távoleső" helyen sok különös dolog történik, s bár társai kiközösítik, egyetlen reménye marad a titokzatos Abigél, aki végső kétségbeesésében mindenkin segít.

Különös szépségű film az emberi tartásról, a titkokról, az egymás iránti megbecsülésről és a szeretetről.

Szabó Magda önéletrajzi ihletésű regényéből készült a film, méltó megjelenítése a több mint 40 nyelvre lefordított regénynek, amely egy házvezetőnő és a ház asszonyának apránként kibontakozó és sokszor viharos kapcsolatának megrendítően szép története.

Magda, az írónő bejárónőt keres. Megismeri Emerencet (Helen Mirren) a meglehetősen öntörvényű, nyers asszonyt. A kezdetben egymás iránt érzett gyanakvás és közöny helyét, lassanként átveszi az elfogadás és a bizalom. Ahogy Emerencről leválik a ridegség máza, úgy tárul ki egyre jobban a közöttük lévő ajtó.

A hatvanas évek eleji frissen diplomázott elektromérnökök új technikák fejlesztésén dolgoznak. Hamar beleütköznek a bürokrácia, a felnőtt társadalmat meghatározó védett érdekeltségek falába. Különböző beosztásokba kerülnek, az eltérő feladatok és tapasztalatok, a szerelem, a megváltozott felfogásmód következtében lassan szétzilálódnak a barátságok, a szellemi közösség.
A filmművészeti újhullámok nyelvén megszólaló, lírai szépségű film a 25 éves rendező alteregójának érzés- és gondolatvilágán keresztül ábrázolja, miként vizsgálja fölül a fiatal generáció barátaihoz, egymáshoz, a felnőttek világához fűződő kapcsolatait, tradíciókhoz való viszonyát, s számol le az illúziókkal.

A film hőse Takó Bence (Bálint András), akinek gyerekkorában, 1945-ben meghalt az apja. Budapest romokban áll, vége az ostromnak. Roosevelt amerikai elnök halála miatt a házakon fekete zászló, de a kisfiú azt hiszi, apukáját gyászolják, akit a kórház kertjében temettek el, mert orvos volt. – „Apáról csak három emlékem maradt…” 

Bender Oszkár és társai tucatnyi kaland közepette egy "illegális" milliomos nyomába erednek, hogy a hajsza végén tízmillió forint boldog tulajdonosai lehessenek. A nagy manőver közben minden eszközt megragadnak a milliók megkaparintására. Mi lesz a nagy manőver eredménye, mi lesz "a nagy kombinátor", Bender Oszkár és pitiáner társainak sorsa...

Zeke Bálint, a falu tisztességben megöregedett molnára végrendeletében vízimalmát egyetlen lányára, Annára testálja, vezetését pedig Forintos Mátyás molnárlegényre, akit kisgyermekkora óta maga nevelt és úgyszólván fiának tekint. A fiatalok amúgy is szívlelik egymást, s ez a házasság az öregnek is kedve szerint való volna. Forintos Mátyás lelki békéjét cirkuszosok érkezése zavarja meg, kiderül, ő sokkal erősebb, mint az erejét fitogtató erőművész. Majd a tapasztalt és kacér Piros Katinka, az Aranypáva fogadósnéja veti ki rá a hálóját. Mátyásnak ettől kezdve nincs maradása, felkerekedik és az asszony után utazik. A romlatlan legényt a züllött városban a csalódások és megaláztatások sorozata éri, majd gyilkosság gyanújába keveredik. Végül sikerül tisztáznia magát és visszatér a malomba, ahol Anna hűségesen vár rá.

A kis árvalányt, Csörét a szegény Dudás család veszi magához.
A kegyetlen bánásmód elől a kislány megszökik. Ismét árvaházba, majd a még embertelenebb Szennyesék portájára kerül.
Miután egyetlen támasza, a melegszívű öreg Vénisten meghal, a szerencsétlen gyerek véletlenül felgyújtja kínzatásai színhelyét.

1958. augusztus 16-án két magyar emigráns (Szabó Kimmel Tamás és Kádas József) betör a berni magyar nagykövetségre, és túszul ejti a nagykövetet (Kulka János). Miközben az épületet körbeveszi a svájci rendőrség, a berni magyar emigránsok pedig spontán tüntetésbe kezdenek az utcán, a követség falai között feszültséggel és fordulatokkal teli túszdráma bontakozik ki.

A valós eseményeken alapuló filmet Szász Attila rendezte Köbli Norbert (A VIZSGA és a SZABADSÁG KÜLÖNJÁRAT írója) forgatókönyvéből. A film producerei Lajos Tamás és Mink Tamás, operatőre Nagy András, zeneszerzője Parádi Gergely, vágója Hargittai "Pamacs" László. A további szerepekben Lovas Rozi, Szikszai Rémusz, Balsai Mónika, Lábodi Ádám, Szalay Marianna, Katona László, Takátsy Péter, valamint a magyar származású svájci-német színész, Laszlo I. Kish látható.

Extrák:

Mona Paparu magyar nemzetiségű román állampolgár. A Fekete-tenger partján megismerkedik egy szökött fegyenccel, aki túszként fogva tartja. Viorel műveletlen, ostoba fickó, de gazdag képzelete és egyszerű érzelmei hatással vannak a lányra. Az éjszakát együtt töltik, de a rendőrség másnap kioltja a menekülni próbáló Viorel életét. Mona és Viorel kapcsolatának gyümölcse egy leánygyermek, akit Mona Vioricának keresztel.

Mona egyedül neveli hároméves kislányát, és vásári bábelőadásokkal tartja el magát. Az egyik előadáson találkozik édesapjával, Gigi Paparuval, akit évek óta nem látott. Paparu megkéri Monát, hogy kísérje el őt Németországba, ahová egy műtétre kell utaznia. Mona rááll, Vioricát pedig távoli rokonára, Rodica jósnőre bízza.

Amikor megérkeznek egy németországi állomásra, kiderül, hogy Paparu valójában prostituáltakkal kereskedik, és hogy lerója tartozását két veszélyes emberkereskedőnek, otthagyja nekik Monát, aki végül Angliába kerül egy bizonyos Pascalhoz, a Bibliotheque Pascal nevű irodalmi kávéháznak álcázott bordélyház tulajdonosához.

Eközben a gyámhatóság elveszi a nagynénitől a kislányt. Amikor Mona végül visszatér, a gyámhatóságon el kell mondania, mivel töltötte külföldön az idejét. A film Mona Paparu beszámolója: utazásainak, szerelmének, nyugat-európai kálváriájának története.

Frimont Zoltán fiatal, magyar származású francia orvos, az Orvosok Határok Nélkül szervezet munkatársa. Orvosnő feleségének társaságában épp egy romániai misszión vesz részt, amikor váratlanul összeomlik, és egy erdélyi elmegyógyintézetben találja magát. Rövid időn belül otthonossá válik neki a kórház, felfedezi a bolondok különleges világát, és ösztönösen úgy érzi, hogy odabent jobb, őszintébb világ veszi körül, mint azelőtt a "normális" életben. Elhatározza, hogy soha nem hagyja el a kórházat. Egy súlyos múltbéli teher azonban annyira nyomasztja, hogy az már egyre elviselhetetlenebbé válik, ezért rövid időre visszatér Párizsba. Úgy tűnik, hogy még korai volt: vissza kell térjen az erdélyi bolondok közé, hogy végleg leszámoljon a múltjával, és felfedje különleges titkát...

A nagy világégés után az emberek sorban bújnak elő rejtekhelyeikről. A Duna-parton egy felborult villamoskocsi fekszik, valamikor a városban róhatta az utcákat, de most ez jelképezi azt a pusztítást, melyet a háború végzett nemcsak az országban, de a fejekben és a lelkekben is. Az emberek összefognak és óriási erőfeszítések árán visszaemelik a sínre, amely talán elvezet a remízbe, vagyis a városba, ahol mindenki új életet kezdhet. A hihetetlenül hosszú, kegyetlenül nehéz utazás során megismerhetünk emberi sorsokat, konfliktusokat, szerelmeket és a nagy utazás végén kiderül, vajon érdemes volt-e a hosszú utat végigszenvedni mindazoknak, akik vállalták, hogy a villamost tolva újra felépíthetik a várost és saját életüket…

Az Oscar-díjas rendező, Szabó István drámai alkotása az emberi erő és kitartás metaforája.

1919 után egy alföldi tanyán a csendőrök tudtával rejtegeti Károly és családja Istvánt, a volt vörös katonát. A csendőrök visszaélnek a helyzettel, és állandó rettegésben, megaláztatásban tartják a ház népét, sőt felhasználják őket a kommunistagyilkosságok leplezésére. Terézék arzénnal megmérgezik Károlyt és az öregasszonyt. A rejtegetett István hivatalos jelentést tesz a gyilkosságról, bár tudja, ezzel megpecsételte a sorsát. A szadista csendőrparancsnok odaadja Istvánnak a fegyverét, hogy azzal ölje meg magát, ám a férfi előtt őt lövi le.

Egy fiktív országos televízió kibeszélő-showjába érkezik egy vidéki férfi és "sleppje". A téma: "Ma rendbe hozom a családomat". A társaságot a férfi hat éve nem látott húga hívja össze. El nem mondott érzések, ki nem beszélt fojtások mozgatják a kompániát, csak az alig felnőtt szerető látja aztán tisztán a helyzetet.