életrajzi

Évtizedek óta nincs közöttünk, de bármikor szóba kerül, az első mondat minden esetben a fantasztikus, varázslatos hangjáról szól. Mindannyian úgy emlékszünk DOMJÁN EDITre, hogy szinte halljuk csipkés kacagását. Ez a sajátos, csilingelő, kicsit búgó hang, ami semmihez nem hasonlítható. Tudják-e, hogy több mint három évtizede nincs már közöttünk, hogy 40 évesen döntött úgy, nem akar tovább élni, hogy 1972 karácsonyán, negyvenedik születésnapján itt hagyott bennünket.Emléke ma is élénken él a közönség szívében.

A játékfilm az emigrációs létet önként vállaló Márai Sándor és felesége utolsó éveinek története, az összetartozás, az együtt leélt élet emlékeiből és az író utolsó pillanatáig tartó gondolkodásának, az alkotás természetrajzának mozaikjaiból épül.

Nápolyban a fiatal Márai és Lola ifjúságának emlékeivel indul a "történet" és jut el a San Diego-i magára maradottság zárt világába - az Adriától a rideg Óceánig.

A diktatúrák elől menekülő író, aki csak anyanyelvén - magyarul ír - nemcsak fizikailag határolja el magát a 47-es fordulat után Magyarországtól, de műveit sem engedi kiadni, amíg egyetlen orosz csizma tapossa a hazai földet.

Egyre gyakrabban hívják haza, rehabilitálni akarják őt és életművét, de a következetes, megalkuvásra képtelen író kitart fogadalma mellett.

Tragikus sorsához tartozik, hogy fél évvel a rendszerváltás előtt vet véget életének, amikor már senkije sem maradt - feleségét és fiát is elveszítette. Márai, aki végigélte a XX. századot ma már világhírű író, műveit egyre több nyelvre fordítják.

Medgyánszky László báró magyar nemesi családból származott. Már kora gyermekkorában megmutatkozott hajlama a festészetre. Szülei Bécsben tájékozódtak a tehetségéről, de a fiatal festő hamar kinőtte a bécsi iskolát. Münchenben, majd 1873-1877 között Párizsban tanult. Barbizonban Paál László társaságában festett. 1880-tól felváltva élt Bécsben és Beckón. 1888-ban Budapesten aranyérmet kapott. 1888-1892 között Párizsban élt. Tájfestészete a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű műveket alkotott. A század vége felé az élet legszélső végein élők felé fordult. Nyaranta Nagyőrön dolgozott, de a Tátrától az Adriáig bejárt minden vidéket, ha arrafelé vitt útja, szívesen elidőzött a szolnoki művésztelepen, és a Nagyalföld más tájain is alkotott, ezért az alföldi festőkhöz is kapcsolják művészetét. Élete végén az I. világháború szenvedéseit örökítette meg mint haditudósító. Alkotásai eltértek az akadémikus festészettől, mert ő a rejtett lényeget kereste. 1919. április 17-én Bécsben halt meg. A nagy festő életének néhány állomását mutatja be a film.

A fiatal Csáth Gézát, eredeti nevén Brenner Józsefet zeneművésznek szánták a szülei. Ő maga festő szeretett volna lenni, alkotásait azonban kinevették. A fiatalember írásaira viszont már korán felfigyeltek a Nyugat író. Az ifjú Csáth Géza első, 1908-as novelláskötete, A varázsló kertje a gyermekként megélt és felnőtt fejjel újraértékelt élettapasztalatokat meséli el finom, mélabús líraisággal. Ezeket az írásokat és a rövid életű írózseni tragikus életútját idézi a képernyőre az 1986-os tévéfilm, a főbb szerepekben Eperjes Károllyal, Udvaros Dorottyával, Jordán Tamással, Kováts Adéllal és a magyar színművészet további kiemelkedő alakjaival.