színházi felvételek

„Ismerik-e a három nővért, a moszkvai katonalányokat, kik elkerültek szülővárosukból, s a reménytelen vidéken csöndesen felmorzsolódnak? A komoly és szorgalmas Olgát, ki gimnáziumban tanít, Mását, a gimnáziumi tanárnőt, ki Puskinból idéz, Irinát, a postáskisasszonyt, ezt a kis orosz galambot? És Andrejt, a bátyjukat, ki egyetemi tanárnak készült, de elhízott, s a községnél rekedt, mint ülnök? És Versenyin alezredest, több leány atyját, ki a gimnáziumi tanárnőbe szerelmes, s a felesége állandóan megmérgezi magát? És Csebutikint, a részeges katonaorvost? És Tuzenbach bárót, Irina udvarlóját, kit Szoljonij lelő párbajban? És Kuligin gimnáziumi tanárt, ezt a szegény, klasszikus szarvasmarhát? Róluk írta Csehov doktor úr drámáját (…).”

Kosztolányi Dezső: Csehov doktor úr - részlet

A budapesti Katona József Színház 1985-ben mutatta be mára legendássá vált előadását, amelyet közel egy évtizeden keresztül játszott nagy sikerrel Budapesten és a világ különböző nagyvárosaiban.

Fordította: Kosztolányi Dezső

Alfred Jarry (1873-1907) a francia irodalom „elátkozott költői” között is az egyik legrendkívülibb és legexcentrikusabb alak. Az Übü király groteszk, archetipikus képekből egy mitikus alakot és egy teljes világot teremtett. A dráma eredetileg diáktréfának szánódott, Jarry iskolájának, a rennes-i líceumnak egyik tanára ellen. Ez a tanár, Hébert, köznevetség célpontja volt. 1888-ban az akkor 15 esztendős Jarry bábjátékot írt Übü tata hőstetteiről, és azt pajtásai mulatságára színpadra is vitte. Übü alakja szilaj, kegyetlen karikatúra az ostoba, önző polgárról, ahogyan azt egy diákfiú könyörtelen tekintete látja; ám ez a rabelais-i alak, a maga falstaffi mohóságában és gyávaságában több puszta társadalmi szatíránál. Rémületes képe az ember állati természetének, gonoszságának és kegyetlenségének.

A budapesti Katona József Színház 1984-ben mutatta be Jarry drámáját, amit több, mint 10 évig játszott folyamatosan. Az előadás nem csak Magyarországon, hanem világszerte hatalmas szakmai és közönségsikert aratott, az előadás vendégszerepelt Európa és Dél-Amerika legnagyobb városaiban.

Fábry Sándor önálló estje

Sas kabaré válogatás az elmúlt évek sikerszámaiból

1. zsarukabaré
2. Ki a felelős?
3. Privát ízlések
4. A vádlott
5. Az emberkert
6. Miatyánk

Vaszilij Szigarjev orosz kritikusai szerint „A Fekete tej a harmadik évezred kezdetének Éjjeli menedékhelye...

A legteljesebb reménytelenség állapotáról szól – kiüresedett, besározódott, életképtelen emberekről; cinikus fővárosiakról, és jólelkű, de kilátástalan sorsú vidékiekről.” Egy isten háta mögötti állomáson vagyunk; egy – használhatatlan távolkeleti áruk eladásából élő – moszkvai fiú és várandós felesége vonatra vár. Körülöttük koszos falak, roskatag padok és a helybeliek: egy vodkával üzletelő pénztárosnő, egy öregasszony, egy puskával hadonászó részeg férfi...

„Olyan, mintha a darabot nem is fiatal író írta volna, hanem egy gonosz, öreg moralista, akinek elege van már mindenkiből.”

Pedig Szigarjev mindössze huszonhat éves. Tizenöt darabja közül a Gyurma (Plasztyilin) cíművel aratta első nagy, nemzetközi sikerét, amelyért már akkor is díjakat kapott, amikor a darab még csak kéziratban létezett. A Fekete tejért két moszkvai színház versengett, és szinte egy időben tűzte műsorára. Hamarosan a – legizgalmasabb kortárs drámákkal foglalkozó - londoni Royal Court színház is bemutatta a darabot.

A Fekete tej Közép-Európában először a Katona stúdiószínházában, a Kamrában került színre, 2004-ben. Az előadás mind Parti Nagy Lajos szövegének, mind Gothár Péter rendezésének köszönhetően hatalmas sikert aratott. Sajnos fájdalmasan korán, másfél évvel a bemutatót követően, Szantner Anna elszerződésekor a produkció lekerült a színház műsoráról.