dráma / thriller

1944 őszén a nyilas hatalomátvétel után Budapest egyik kiskocsmájában a nehéz idők ellenére is minden este összegyűlik egy kisemberekből álló asztaltársaság. Gyuricza az órás, Király a könyvügynök, és Kovács, az asztalos azért keresik fel Béla kollega kocsmáját, hogy beszélgessenek ismerősökről, a borjúszegy minél ízletesebb elkészítéséről, és óvatosan szót ejtsenek arról is, hogy mi lesz ezután. Egyik alkalommal csatlakozik hozzájuk egy fényképész, éppen akkor, amikor Gyuricza szokott gunyoros modorában azt az erkölcsi kérdést veti fel, hogy ha módjuk lenne haláluk után feltámadni, kinek a sorsát választanák inkább: a gazdag zsarnokét, vagy az agyongyötört, de tisztességes rabszolgáét? Nagy a felháborodás, a tanakodás és az érvelés, de a fényképész az egyetlen, aki Gyugyut választja. A többiek nem is hisznek választása hitelességében. Miután asztalt bontanak és mindenki megy a maga útjára, a gondolat nem távozik a fejekből. Még otthon is foglalkoztatja őket az erkölcsi kérdés, sőt, még feleségeiktől is megkérdezik, hogy mit választanának. Hamarosan azonban maguk is válaszút elé kerülnek (a nyilasok kínzószobáiban), mert a "tiszta lelkű rabszolgát" választó fényképész feljelentette őket a nyilasoknál. Megkínozzák őket, de kiszabadulhatnak, ha hajlandók felpofozni egy megkötözött, félholtra kínzott kommunistát. Vagyis, ha megalázzák emberségüket, önbecsülésüket. Király, a könyvügynök és társai nem képesek erre és életüket áldozzák, hogy emberek maradhassanak. Gyuricza órás azonban önmaga lealázását is vállalja, mert nem árulhatja el, hogy a lakásán zsidó gyerekeket rejteget.