dráma

Sziráky Lucie művésznőt kitelepítik budapesti villájából, mert egy gróf, mielőtt emigrált feleségül vette, és ez 1950-ben történelmi bűnnek minősült. A faluban, ahová kalapdobozával és tükrével megérkezik, látványos kampány folyik a volt uralkodó osztály ellen és a termelés növelése érdekében, így Lucie színésznői rutinját hamar hasznosítják. Luciet befogadják sorstársai, beleszeret a tanító és a rendőr százados is, amiből számtalan bonyodalom származik.

Végül ismét színpadra léphet a Csárdáskirálynő főszerepében, igaz titkosrendőrökkel kergetve. Nagy átéléssel énekelheti a belépőt: Te rongyos élet...

Éjszaka is bontják az öreg Tűzoltó utcai bérházat. A hőség, a por, a dübörgő gépek zaja megzavarja a lakók nyugalmát. Szürreális, csapongó álmaikban felelevenedik és a jelen részévé válik együtt átélt múltjuk, a háborúk, az üldözések, a nélkülözések - közel hat évtized történelme.

Sajek Oszkár (Eperjes Károly) cirkuszi akrobata, aki egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen abbahagyni hordós ugrómutatványát. Új számot kell keresnie, és ő tudja is, mihez volna kedve. Az öreg szabaduló művész, Binder Lipót (Feleki Kamill) hajdani attrakcióját, „A Jégbe Zárt Ember” trükkjét szeretné megvásárolni. Egyetlen vágya, hogy ő is képes legyen órákat tölteni levegő nélkül, egy fagyos jégtömbbe zárva.

E titok megfejtésére tesz fel mindent, ami az életben számára fontos. Lipi bácsi azonban nemcsak makacs ember, de ráadásul kegyetlen is. Kiélvezi a fiatalember rajongó érdeklődését, megalázkodó könyörgését, miközben esze ágában sincs elárulni a trükköt. Vajon ez a végletekig hiú ember a sírba is magával viszi a világszám titkát?

A film számos fesztiváldíjat nyert, így Chicagóban a legígéretesebb fiatal rendező díját Gárdos Péter, a legjobb alakítás díját megosztva kapta meg a két férfifőszereplő. Az 1985-ös Magyar Filmszemle operatőri (Ragályi Elemér) és színészi díja (Eperjes Károly), valamint a Montreáli Filmfesztiválon a zsűri különdíja szintén e filmet dicséri.

1997-ben járunk a keleti határ közelében. Itt él Iván, az autószerelő fogyatékos nővérével, Eszterrel. Iván azzal keres egy kis mellékest, hogy gázolajat hoz át a határon. A falu abban reménykedik, hogy a közelben épülő országút majd javít a megélhetési lehetőségeken.

Egy napon Esztert megerőszakolják a közeli erdőben. A rendőrségi nyomozás nem sok eredménnyel jár, sőt, egy idő után kezd terhessé válni Iván számára. Eszter a trauma után tovább éli megszokott életét azzal a különbséggel, hogy nem hajlandó megszólalni. Iván szerelmes lesz Ilusba, egy frissen érettségizett falubeli lányba, aki nyár végén elköltözik, mert felveszik az egyetemre. Iván magára marad. Tervei bukni látszanak, a rendőrök figyelmeztetik, hagyjon fel az olajcsempészettel. Amikor egy véletlen folytán drámai felismerésre jut Eszter megerőszakolásával kapcsolatban, már esze ágában sincs, hogy a hivatalos szervekhez forduljon. Ő maga tesz igazságot...

A háború végén sok anyátlan-apátlan árva kóborolt Kelet-Európa országútjain. A kiszolgáltatottság bandákba terelte őket. Az egyik ilyen csapat vezére, Hosszú épp abba a romos várba vezeti barátait, ahol egy idős karmester is várja már a béke eljövetelét. Hamarosan rokonszenv, majd barátság alakul ki a furcsa felnőtt és a különös gyerekek között...

Woyzeck, a váltóőr a sínek között álló bódéban tölti napjait. Az Orvos kísérletnek veti alá: állandóan borsót kell ennie. Woyzeck feladatai közé tartozik az állomásfőnök, a Kapitány borotválása, aki hangszórókon keresztül ellenőrzi és irányítja őt. Woyzeck élettársa és közös gyerekük anyja Mari. A Rendőr a kocsmában szemet vet a fiatalasszonyra. Woyzeck érzi, hogy megcsalják, ezért nem megy többé haza. A Kapitány és az Orvos is célozgatnak arra, hogy a felesége hűtlen lett hozzá. Woyzeck Mariért indul, hogy a sötét, hideg vízparton helyreállítsa a világ rendjét...