művész / kultfilmek

A Próba után eredetileg a televízió számára készült, bár néhány országban a mozik is műsorra tűzték. A film főhőse egy öregedő rendező, aki egy Strindberg-darabot készül színpadra vinni. Próba után elbóbiskol a néptelen színpadon. Megjelenik a darab egyik szereplője, a fiatal színésznő azzal az átlátszó ürüggyel, hogy ottfelejtette az ékszerét. Megjelenik anyja is, az egykori nagy színésznő, a rendező volt szeretője, akinek labilis idegállapota és alkoholizmusa között nyilvánvaló ok-okozati kapcsolat áll fenn. A három szereplőre komponált vízió felkavaró képet fest egy kapcsolat születéséről, csúcspontjáról és halódásáról.

A Próba után egyetlen helyszínen játszódik, szinte alig van díszlet, ám a három nagyszerű színész játéka, a kitűnő dialógusok egy pillanatig sem engedik lankadni a néző figyelmét. Bergman alkotása annak bizonyítéka, hogy a remekművekhez elsősorban ihlet, képzelőerő és igazi alkotótársak szükségesek, minden más csak ezután következik.

"A próba után szövegét csípősen tréfás kedvemben írtam. Kellemes epizódnak szántam utamon a halál felé. Eredetileg levélváltásra gondoltam egy öregedő rendező és egy fiatal színésznő között. Elkezdtem írni, de hamar rájöttem, érdekesebb volna, ha látni lehetne őket..." (Ingmar Bergman)

A Ran - Káosz Shakespeare Lear királyának briliáns feldolgozása, amely varázslatosan ötvözi Japán történelmét a shakespeare-i cselekménnyel, valamint a világhírű rendező, Akira KUROSAWA (A hét szamuráj, Az utolsó emberig) hűséggel kapcsolatos saját érzéseivel.

Az esemény a 16. századi Japánban játszódik, ahol egy öregedő uralkodó, Hidetora nagyúr kihirdeti szándékát, miszerint birodalmát egyenlő részben felosztja három fia között. A trón elhagyásáról szóló döntése erőteljes harcokat robbant ki három fia között, aminek következtében a két idősebb fiú csalárd hízelgésének áldozatul eső Hidetora elűzi a legifjabb, a valóságot apja előtt felfedni próbáló fiát. E szívtelen árulás végül őrületbe kergeti a nagyurat, lerombolva s tönkre téve ezzel egész családját és birodalmát.

A Ran - Káosz-ban mély emberi érzelmek és kiváló színészi játék egyesül, megalkotva ezzel minden idők egyik legelismertebb japán filmjét.

Egy háromtagú varieté-csoport színészeit feljelentik szeméremsértőnek tartott produkciójuk miatt.

Kihallgatásuk során a bíró megvetéssel beszél velük, titokban azonban irigyli őket "erkölcstelen" életmódjuk miatt, és minél több részletre kíváncsi személyes életükből...

Federico Fellini ezzel a filmjével tiszteleg az örök
város, Róma szépsége és történelme előtt. Nem szokásos útifilmről van szó, nem
is dokumentumfilm, de a szokásos elmesélő fikciós mozi kategóriába sem sorolhatjuk
be a rendező egyik legismertebb klasszikusát. Sokkal inkább egy mozóképes esszéről
beszélhetünk. Fellini saját emlékeit, érzéseit, élményeit közvetíti a
néző felé a film nyelvén.

A történetben megjelenik egy fiatalember (aki a fiatal Fellinit
alakítja), végigjárja Róma ismert és kevésbé ismert utcáit. Amikor a hőség mindenkit
az utcára kerget a meleg lakásokból, a "piazzák" megtelnek beszélgető,
lakomázó, borivó olaszokkal. A fiú csatlakozik a lakomához, majd életében először
felkeres egy bordélyházat.

Láthatjuk a város szent oldalát, a város sötét világát, a
felszínt és a katakombák világát. A közel két óra alatt megismerhetjük Rómát,
de még inkább megismerhetjük Fellinit és az ő gondolatait a kedvenc városáról.

Federico Fellini szerint filmje nem más, mint sci-fi,
amelyben nem a jövőbe, hanem a múltba kalauzolja el a nézőit. A film ihletője
egy Néró korában írt, de csak a XVII. században megtalált befejezetlen,
félőrült vers, Petronius tollából. Akárcsak a költemény, Fellini
filmje is őrült, töredezett, inkább érzelmeket és érzéseket közvetít, mint történetet,
és akár a vers, a film is egy mondat közepén szakad félbe.

Olyan, mintha egy életre kelt freskót látnánk. Torz, morbid
figurák szűnni nem akaró lakoma-orgiája, gátak nélkül folyik a bor, a kegyetlenkedés
és a szex. Látszólag nem áll össze teljes történetté az érzéseket - többnyire
félelmet és undort - közvetítő töredéksor, de az mégis kiderül, hogy Fellini,
az örök humanista mire akarta felhívni a figyelmünket: egy világra, ahol az
emberi életnek nincs értéke, ahol nincs erkölcsi gát és megbánás. Ha rádöbbenünk
arra, hogy ez akár a mi világunk is lehetne, Fellini már elérte a célját.

Valahol Svédországban egy vidéki birtokon találkoznak újra a nővérek egyikük
halálos ágyánál. A halál közelsége önnön életük számvetésére ösztönzi őket.
Nővérük ágya mellett visszaemlékeznek elrontott életükre, szomorúságaikra, kudarcaikra.
A dolgok kimondatlansága keményítette meg a lelküket.

Megosztják titkaikat, azt is, hogyan magányosodtak el férjük mellett, hogyan
szigetelődtek el a külvilágtól, bezárva önnön kételyeikbe, lassan felőrölve
idegrendszerüket. A kérdés az, hogy lehet-e értelmesen élni, az életet pozitívan,
optimistán felfogni ezek után. A nagy szenvedélyek és dühkitörések közepette
erre keres választ a nagy svéd rendező.

Luis BUÑUEL a földig rombolja a burzsoá, polgári konvenciókat ebben a szürrealista gyöngyszemben. A különféle, logikailag össze nem kapcsolódó jeleneteket hagyományos dramaturgiai megoldással fűzik egybe az alkotók: a soron következő jelenetbe mindig az előzőből kilépő szereplő révén jutunk át. A klasszikus történetnek aligha mondható eseménylánc 1814-ben indul a spanyol királyság Napóleon kiűzetését követő – restaurációjával és hamarosan a jelenbe vált át.

A laza történetváz epizodikus darabjai ízekre szedik a polgári világrendet. A cukros bácsitól kapott képeslapokon szereplő építményeket obszcénnak látva botránkoznak meg a szülők az egyik jelenetben. A másikban egy haldokló apját meglátogató nő kártyapartnereivé dohányos szerzetesek lesznek, akik egy konyakra invitálás során szadista vendéglátóik perverziójának lesznek szemtanúi. A vendégváró család az előszobában vécécsészékre ülteti vendégeit, míg az ételt bezárkózva, magányosan kell elfogyasztaniuk.

Egy tökéletesen kigondolt világba becsempészett őrültek, apró, oda nem illő részletek egy alapjaiban kiforgatott, konvencionális társadalmi rendet tesznek nevetségessé.

A szélhámosság valóságos életforma. Kell hozzá jó adag fantázia, ötlet, tehetség és kíméletlenség. Augusto, az 50 éves svindler egész életében más emberek átveréséből tartotta fenn magát. Barátaival egyházi méltóságoknak öltözve, vatikáni rendszámú autóval és egy elképesztő történettel állítanak be különféle tanyákra, hogy ott különböző trükkökkel pénzt csaljanak ki a mit sem sejtő parasztoktól. Előbb-utóbb persze minden svindlert utolér a végzete. Augusto számára a végzetet egy véletlen találkozás jelenti rég nem látott, és azóta nővé érett lányával. A kíméletlen szélhámos kétségbeesetten próbál jó útra térni, de a tragédia már elkerülhetetlen…

A szélhámosság valóságos életforma. Kell hozzá jó adag fantázia, ötlet, tehetség és kíméletlenség. Augusto, az 50 éves svindler egész életében más emberek átveréséből tartotta fenn magát. Barátaival egyházi méltóságoknak öltözve, vatikáni rendszámú autóval és egy elképesztő történettel állítanak be különféle tanyákra, hogy ott különböző trükkökkel pénzt csaljanak ki a mit sem sejtő parasztoktól. Előbb-utóbb persze minden svindlert utolér a végzete. Augusto számára a végzetet egy véletlen találkozás jelenti rég nem látott, és azóta nővé érett lányával. A kíméletlen szélhámos kétségbeesetten próbál jó útra térni, de a tragédia már elkerülhetetlen…

Szellemkutya professzionális bérgyilkos. Hangtalan, könyörtelen és félelmetesen hatékony. A maffia megbízásából dolgozik: sosem kérdez, csak cselekszik, ám még neki is vannak elvei, méghozzá több ezer éves múltra visszatekintők. Szellemkutya ugyanis a szamurájok útját járja: egy letűnt kor utolsó harcosa ő, aki önfegyelemmel adózik maga és engedelmességgel mestere iránt. Mikor azonban egy önhibáján kívül meghiúsult akciót követően megbízói úgy döntenek, hogy megszabadulnak tőle, az elveit védő szamuráj szembefordul velük, s könnyen lehet, hogy ezzel nem csupán a gengszterek, de saját sorsát is megpecsételi.

Jim Jarmusch (Éjszaka a Földön, Halott ember) kendőzetlenül erőszakos, mégis melankolikus hangvételű akciófilmjében a Kelet találkozik a Nyugattal, a modern hip-hop kultúra az ősi szamurájtörvényekkel. Az elveiért mindhalálig kiálló fejvadász szerepében az Oscar®-díjas Forest Whitaker pedig olyan elemi erejű alakítást nyújt, melynek hatására Szellemkutya generációjának egyik legkultikusabb figurája lett.

Új alapszabály: csak akkor vigyél haza ismeretlen kóborlót az utcáról, ha teljesen biztos vagy benne, hogy a lehető legnagyobb rendben van az életed. A fiatal és szép Giovanna hiába tiltakozik élhetetlen (és kevésbé sikeres) férje legújabb szerzeménye ellen, az emlékezetét vesztett idős férfi lassan a család, leginkább a nő mindennapjainak fontos részévé válik. Miközben az öregúr életét igyekszik rendbe tenni, Giovanna saját sorsának bizonytalanságával szembesül, választani kényszerül a megszokás és addig beteljesítetlen vágyainak kiélése között.

Özpetek ismét finom, szép, olykor szépelgő filmet csinált. Pillanatokra el tudunk andalodni a szereplőkkel, ám ezek az időtartamok talán megnyújthatóak lettek volna, ha a rendező nem próbál minden nyomorúságot olyan koncentrációban sűríteni, hogy valószerűtlen példázattá emelje a központi konfliktust. A kevesebb esetleg ebben az esetben is több lett volna, hiszen a csendesebb, visszafogottabb, de mindemellett erős színészi jelenlét a hangulatok, a vadhajtásoktól megtisztított történet mellett is bőven szolgáltathatnak lehetőséget, hogy a néző az érzelmeivel dolgozzon.

Új alapszabály: csak akkor vigyél haza ismeretlen kóborlót az utcáról, ha teljesen biztos vagy benne, hogy a lehető legnagyobb rendben van az életed. A fiatal és szép Giovanna hiába tiltakozik élhetetlen (és kevésbé sikeres) férje legújabb szerzeménye ellen, az emlékezetét vesztett idős férfi lassan a család, leginkább a nő mindennapjainak fontos részévé válik. Miközben az öregúr életét igyekszik rendbe tenni, Giovanna saját sorsának bizonytalanságával szembesül, választani kényszerül a megszokás és addig beteljesítetlen vágyainak kiélése között.

Özpetek ismét finom, szép, olykor szépelgő filmet csinált. Pillanatokra el tudunk andalodni a szereplőkkel, ám ezek az időtartamok talán megnyújthatóak lettek volna, ha a rendező nem próbál minden nyomorúságot olyan koncentrációban sűríteni, hogy valószerűtlen példázattá emelje a központi konfliktust. A kevesebb esetleg ebben az esetben is több lett volna, hiszen a csendesebb, visszafogottabb, de mindemellett erős színészi jelenlét a hangulatok, a vadhajtásoktól megtisztított történet mellett is bőven szolgáltathatnak lehetőséget, hogy a néző az érzelmeivel dolgozzon.

Az olasz tésztagyáros család két reménysége - Tommaso és Antonio - mindketten másképp képzelik el az életüket, mint ahogy felmenőik szeretnék, s ebből komoly galiba támad a családi asztal körül. Tommaso nagy bejelentésre készül: tudatni tervezi szüleivel, hogy homoszexuális, és tőlük távol, Rómában, íróként szeretné folytatni az életét. Így Antonióra marad a hagyományosan családi üzlet, a tésztaüzem vezetése, de legszívesebben ő is menekülne a feladat elől. Valamelyiküknek azonban áldozatot kell hozni… A fiúk döntéseit a sokat látott nagymama segíti, akinek szív dolgaiban mindig is megvolt a határozott véleménye. S ha ő nem lenne elég meggyőző, megérkeznek a már amúgy is hangos családi villába Tommasso római barátai, akik szintén befolyásolni szeretnék az események alakulását…

Ezzel a filmmel új szín jelenik meg Bergmannál a férfi-nő tematikában: az érett, higgadt, egymás gyengéit jól ismerő és elfogadó házaspár típusa. A szenvedélyekből már régen kigyógyultak, a vonzalom már csak a közös emlékek hatására támad fel bennük újra. Tisztában vannak férfi, illetve női szerepük fontosságával, és ezt tömör, pergő, szellemes dialógusokban adják egymás tudtára. A házasság történetének emlékezetes epizódjai flash backekben elevenednek meg, a történet felépítése laza és ötletszerű.

Se veled, se nélküled - a francia filmművészet fenegyereke, Truffaut
ebben a filmjében is a szerelem és a szenvedély rejtélyét kutatja.

Gérard Depardieu és Fanny Ardant kivételes alakítást nyújt a
tragikus sorsú szerelmesek, Bernard és Mathilde szerepében.

Bernard boldog családi környezetben él feleségével, Arlette-tel
és fiával, míg egy napon egy házaspár költözik a velük szomszédos házba. A nő
nem más, mint Mathilde.

Több évnyi szünet után meglepve látja viszont egymást az egykori szerelmespár,
szenvedélyes kapcsolatuk olyan erővel tör ismét felszínre, hogy mindent elpusztít
maga körül...

Se veled, se nélküled - a francia filmművészet fenegyereke, Truffaut
ebben a filmjében is a szerelem és a szenvedély rejtélyét kutatja.

Gérard Depardieu és Fanny Ardant kivételes alakítást nyújt a
tragikus sorsú szerelmesek, Bernard és Mathilde szerepében.

Bernard boldog családi környezetben él feleségével, Arlette-tel
és fiával, míg egy napon egy házaspár költözik a velük szomszédos házba. A nő
nem más, mint Mathilde.

Több évnyi szünet után meglepve látja viszont egymást az egykori szerelmespár,
szenvedélyes kapcsolatuk olyan erővel tör ismét felszínre, hogy mindent elpusztít
maga körül...

A film kerettörténete a pikareszk regények hagyományát idézi. Két "csavargó" (Paul FRANKEUR - A burzsoázia diszkrét bája, A Mona Lisa tolvaja; Laurent TERZIEFF - Csalók, Don Bosco, Pontormo) Párizsból Compostellába indul, az ősi, s egyben modern zarándokúton, amelyet a XI. század óta oly sokan végigjártak. Vándorlásuk közben találkoznak a múlt alakjaival és a katolikus dogmatika tanaival, amelyekkel hívőként vagy hitetlenként minden embernek találkoznia kell élete során. Velük egy időben, kicsivel előttük járja végig a maga útját az evangélium Jézusa is.

A német hadsereg megszállta Franciaország északi részét. Kijárási tilalom van, az emberek éheznek, fáznak, s ezért minden este megtöltik a mozi- és színháztermeket. Mindenütt telt ház van.
A Montmartre Színház zsidó származású igazgatója elhagyta az országot, és a színház vezetését feleségére, Marionra, az ünnepelt színésznőre bízta.

Marion olyan titkot őriz, amit nem tud megosztani senkivel sem. A pattanásig feszült helyzetet egy fiatal színész szerelme csak tovább fokozza.

1798-ban egy franciaországi erdőben vadászok egy 12 év körüli fiút találnak, aki vadember módjára él az erdőben. Beszélni nem tud, csak artikulátlanul kiáltozik, ruhátlanul járkál, gyökereket és makkot eszik. Miután rátalálnak, a Süketnémák Intézetébe viszik és Dr. Itard (François Truffaut) kezd el fog-lalkozni vele. A jólelkű orvos kollégáival ellentétben nem hajlandó elfogadni, hogy a gyermek szellemi fogyatékos. És mivel szenvedélyesen érdekli, hogy milyen az az ember, aki saját fajtársaitól elszakítva a civilizáció hatásaitól érintetlenül töltötte el élete első éveit, magához veszi a fiút és személyesen törődik vele. Házvezetőnője segítségével, emberfeletti türelemmel és határtalan szeretettel próbálják védencüket, Victort ránevelni a civilizált viselkedésre.

A finom modorú özvegyembert, Mathieu-őt (Fernando REY) napról-napra egyre jobban kínozza szobalánya, Conchita (Carole BOUQUET) iránt érzett, s lassan leküzdhetetlennek tűnő nemi vágya, s meg akarja vásárolni a lányt. Amikor ez nem sikerül, követni kezdi, sőt üldözni, kutatni álmainak titokzatos tárgyát. A lányt fürkésző megszállottsága olykor irtózatosan megalázó helyzetekbe sodorja...
Luis BUÑUEL utolsó, kirobbanóan érzéki filmje a rendező élethosszig tartó, a kéj sötét mélységeiben tett felfedezőútjára kalauzolja el a nézőt.