művész / kultfilmek

Joe-ra (Charlotte Gainsbourg) egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgard). A fiatal nőt megverték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul, ezért a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe pedig mind őszintébben meséli el jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza. Történetei között szót ejt édesapjáról, egy nagy szerelméről, és szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban. Seligman megértően, ámde zavartan hallgatja a nőt és a történelemből, valamint a tudományból vett példákkal és tapasztalatokkal igyekszik értelmet adni a nő tetteinek.

A jómódú Nobile házaspár úgy dönt, vendégül látja barátait vacsorára. Az operából hazaérkezve azt tapasztalják, hogy már csak a komornyik tartózkodik otthon. A vacsora ennek ellenére jó hangulatban zajlik, majd beszélgetésbe, zenehallgatásba csap át. Bár többen is haza indulnának, de végül mindenki a házban tölti az éjszakát. Reggel azonban döbbenten tapasztalják, hogy a nyitott szobát képtelenek elhagyni. A társaságon egyre inkább eluralkodik a kétségbeesés és a hisztéria...

„…egy olyan társaságról szól ez a film, amelynek tagjai nem tehetik azt, amit szeretnének, nem mehetnek ki a szobából. Megmagyarázhatatlan módon nem elégíthetik ki ezt az egyszerű vágyukat. Gyakran történik ilyesmi a filmjeimben” - Luis Bunuel: Utolsó leheletem – részlet

1947 - A Moresby házaspár, Port és Kit számára a menekülés, a kaland jelentheti a kiutat hétköznapjaik válságából. Elhatározzák, hogy egzotikus utazásra mennek Afrikába, hogy végre tartalommal töltsék meg kiüresedett kapcsolatukat. Az egyhangú, kegyetlen sivatagi táj, az idegen életstílus azonban épp ellenkezőleg hat rájuk, mint ahogy várták. Ráadásul Port tífuszos lesz, és ebbe bele is hal.

Ezek után Kit magára hagyva folytatja végtelennek tűnő útját a kietlen sivatagban, míg egy karaván rá nem talál. Különösebb ellenállás nélkül adja oda magát egy igéző szemű fiatal tuaregnek, ám a férfi háremének asszonyai nem fogadják kitörő örömmel az új jövevényt...

Bernardo Bertolucci egzotikus filmjei sorában ezúttal Észak-Afrikába kalauzol el minket, John Malkovich és Debra Winger társaságában.

Bemutatása évében, 1964-ben az Onibaba az év legnépszerűbb filmje lett Japánban. Aki látta ezt az alkotást, mély hatással volt rá. A lenyűgöző és titokzatos képi világ, valamint a film mély kifejező nyelvezete hatalmas élményt nyújt a nézőnek. A középkor Japánjában egy magára maradó nő és anyósa úgy élik túl az embert próbáló nehézségeket, hogy maszkot vesznek fel, majd szamurájokat csalnak tőrbe, akikkel végeznek, hogy megszerezzék értéktárgyaikat. Ám egy napon a fiatal nő szerelmes lesz egy szökött katonába, ezzel pedig magára zúdítja kegyetlen rokona gyűlöletét, ami kiszámíthatatlan következményekkel jár...Kaneto Shindo klasszikus alkotása az Etalon Kiadó A japán filmművészet remekei elnevezésű sorozatának egyik darabja, amelyben Akira Kuroszava három mesterműve (Yojimbo – A testőr, Sanjuro, Ikiru – Élni) mellett Shindo A kopár sziget című feledhetetlen műve is megtalálható.

Bergman többszöri sikertelen nekifutás után végre megvalósította tervét, hogy a svéd – nemzetközi szupersztár Ingrid Bergmannal forgasson egy filmet. A rákbetegségben szenvedõ színésznõnek ez lett az utolsó filmszerepe. Bergmanék pszichodrámája egy anya és leánya konfliktusán alapszik, egyben meggyõzõ erõvel ábrázolja a mûvészlét és a családi élet ellentétét. Charlotte (Ingrid Bergman), a világhírû zongoramûvésznõ, hosszú évek után elõször látogatja meg leányát, Evát (Liv Ullmann), aki egy lelkész feleségeként s rokkant, lelkileg labilis lánytestvérét gondozva éli vidéki életét. A szeretetteljesnek és barátságosnak induló találkozás marcangoló, kegyetlen leszámolássá fajul a két nõ között: a leány anyja szemére veti minden hibáját, szeretetlenségét, hidegségét, amely egész életvitelére jellemzõ. Egymásnak feszülõ gyötrõ indulat és bocsánatkérés. Elbújtatott szeretet és meg nem bocsátó gyûlölet. Számonkérés és védekezés. Az anya elismeri mindezt, de nem tud rajta változtatni. Hirtelen elutazik.

Lars von Trier, a nagynevű dán rendező (Táncos a sötétben, Dogville, Manderlay) azért keresi fel kollégáját, Jorgen Lethet, mert Leth 1967-ben készült Tökéletes ember című kísérleti filmje mély benyomást tett rá.

Sok évtized elteltével Lars filmes kalandra hívja Jorgent. Ötször kell újra rendeznie hajdani filmjét, miközben munkáját a Lars által megszabott akadályok irányítják. Lars hol játékos, hol ördögi szabályai látszólag önkényesek. Ám végső célja velük, hogy alkotóelemeire bontsa a filmet, s így eljusson a gyökerekig, a kép és a hangzás vegytiszta formájához.

A francia új hullám (Nouvelle Vague) jelentős képviselője, Robert Bresson - utolsó filmjében Tolsztoj A hamis szelvény című elbeszélését használta alapul. A pénz Cannesban a zsűri Nagy Díját kapta meg. A film főhőse Yvon, a szerény olajszállító, akinek egy nap hamis pénzzel fizetnek. Ő ezzel a bárban felgyülemlett adósságát szeretné rendezni, de lebukik. A férfi elveszíti munkáját és szabadságát, családja elhagyja. A kegyetlen sors miatt agyongyötört, keserű és frusztrált Yvon haragját a világ és önmaga ellen fordítja.

Chris Parker egy huszonéves manhattani srác, aki egy lepusztult lakásban éldegél, ahol a hideg víz és a földre vetett matrac a kényelem ne továbbja. De őt, ez egyáltalán nem izgatja, mert tulajdonképpen egy másik világban él: mint nagy Charlie Parker rajongó, úgy öltözködik, mint egy ötvenes évekbeli jazz zenész és szinte egész nap mást sem csinál, mint otthon táncol egyedül. Aztán úgy dönt, hogy megkeresi az életének az értelmét, összepakol, és útnak indul a lelkében dobogó fekete zene irányában. Útja során különleges figurákkal találkozik, akik közelebb viszik önmagához…

A Próba után eredetileg a televízió számára készült, bár néhány országban a mozik is műsorra tűzték. A film főhőse egy öregedő rendező, aki egy Strindberg-darabot készül színpadra vinni. Próba után elbóbiskol a néptelen színpadon. Megjelenik a darab egyik szereplője, a fiatal színésznő azzal az átlátszó ürüggyel, hogy ottfelejtette az ékszerét. Megjelenik anyja is, az egykori nagy színésznő, a rendező volt szeretője, akinek labilis idegállapota és alkoholizmusa között nyilvánvaló ok-okozati kapcsolat áll fenn. A három szereplőre komponált vízió felkavaró képet fest egy kapcsolat születéséről, csúcspontjáról és halódásáról.

A Próba után egyetlen helyszínen játszódik, szinte alig van díszlet, ám a három nagyszerű színész játéka, a kitűnő dialógusok egy pillanatig sem engedik lankadni a néző figyelmét. Bergman alkotása annak bizonyítéka, hogy a remekművekhez elsősorban ihlet, képzelőerő és igazi alkotótársak szükségesek, minden más csak ezután következik.

"A próba után szövegét csípősen tréfás kedvemben írtam. Kellemes epizódnak szántam utamon a halál felé. Eredetileg levélváltásra gondoltam egy öregedő rendező és egy fiatal színésznő között. Elkezdtem írni, de hamar rájöttem, érdekesebb volna, ha látni lehetne őket..." (Ingmar Bergman)

A Ran - Káosz Shakespeare Lear királyának briliáns feldolgozása, amely varázslatosan ötvözi Japán történelmét a shakespeare-i cselekménnyel, valamint a világhírű rendező, Akira KUROSAWA (A hét szamuráj, Az utolsó emberig) hűséggel kapcsolatos saját érzéseivel.

Az esemény a 16. századi Japánban játszódik, ahol egy öregedő uralkodó, Hidetora nagyúr kihirdeti szándékát, miszerint birodalmát egyenlő részben felosztja három fia között. A trón elhagyásáról szóló döntése erőteljes harcokat robbant ki három fia között, aminek következtében a két idősebb fiú csalárd hízelgésének áldozatul eső Hidetora elűzi a legifjabb, a valóságot apja előtt felfedni próbáló fiát. E szívtelen árulás végül őrületbe kergeti a nagyurat, lerombolva s tönkre téve ezzel egész családját és birodalmát.

A Ran - Káosz-ban mély emberi érzelmek és kiváló színészi játék egyesül, megalkotva ezzel minden idők egyik legelismertebb japán filmjét.

A Ran - Káosz Shakespeare Lear királyának briliáns feldolgozása, amely varázslatosan ötvözi Japán történelmét a shakespeare-i cselekménnyel, valamint a világhírű rendező, Akira KUROSAWA (A hét szamuráj, Az utolsó emberig) hűséggel kapcsolatos saját érzéseivel.

Az esemény a 16. századi Japánban játszódik, ahol egy öregedő uralkodó, Hidetora nagyúr kihirdeti szándékát, miszerint birodalmát egyenlő részben felosztja három fia között. A trón elhagyásáról szóló döntése erőteljes harcokat robbant ki három fia között, aminek következtében a két idősebb fiú csalárd hízelgésének áldozatul eső Hidetora elűzi a legifjabb, a valóságot apja előtt felfedni próbáló fiát. E szívtelen árulás végül őrületbe kergeti a nagyurat, lerombolva s tönkre téve ezzel egész családját és birodalmát.

A Ran - Káosz-ban mély emberi érzelmek és kiváló színészi játék egyesül, megalkotva ezzel minden idők egyik legelismertebb japán filmjét.

Egy háromtagú varieté-csoport színészeit feljelentik szeméremsértőnek tartott produkciójuk miatt.

Kihallgatásuk során a bíró megvetéssel beszél velük, titokban azonban irigyli őket "erkölcstelen" életmódjuk miatt, és minél több részletre kíváncsi személyes életükből...

A Mindent anyámról és a Beszélj hozzá rendezőjének új filmje hatalmas sikert aratott hazájában. A 2004-es cannes-i filmfesztivál nyitófilmje osztatlan tetszést váltott ki a kritikusok körében is, akik a Rossz nevelést máris Almodóvar eddigi legjobb alkotásaként ünneplik.

Ignacio és Enrique egy bentlakásos katolikus iskolában kötnek barátságot a hatvanas években. A fiúk a szigorú intézmény falain belül szerzik meg első élményeiket barátságról, filmekről, szerelemről, de megtapasztalják a teljes kiszolgáltatottság és megaláztatás érzését is.

A főszereplők útja két évtized elteltével újra keresztezi egymást. Ez a találkozás nem várt fordulatot hoz számukra, élet és halál kérdése forog kockán…

A helyszín a nácik által ellenőrzött északolasz Salo állam, az időpont 1944.
Pasolini ebben a filmjében a fasizmus eredetének, funkciójának és következményeinek
értelmezésébe vezet be metaforák segítségével.

Kísérőink a rögeszmés úton: Dante és Sade márki. Az alkotás egyértelmű
vádbeszéd a nemzeti szocializmus és minden zsarnokság ellen. Soha még filmben
nem került ennyire közel egymáshoz a pornográfia, az erőszak és a politikai
üzenet.

Ha konzervatívan gondolkodsz a morálról: kerüld ezt a filmet! Ha viszont nyított
szellemiségű vagy a szélsőségekre is: meg kell nézned Pasolini mesterművét!

Federico Fellini szerint filmje nem más, mint sci-fi,
amelyben nem a jövőbe, hanem a múltba kalauzolja el a nézőit. A film ihletője
egy Néró korában írt, de csak a XVII. században megtalált befejezetlen,
félőrült vers, Petronius tollából. Akárcsak a költemény, Fellini
filmje is őrült, töredezett, inkább érzelmeket és érzéseket közvetít, mint történetet,
és akár a vers, a film is egy mondat közepén szakad félbe.

Olyan, mintha egy életre kelt freskót látnánk. Torz, morbid
figurák szűnni nem akaró lakoma-orgiája, gátak nélkül folyik a bor, a kegyetlenkedés
és a szex. Látszólag nem áll össze teljes történetté az érzéseket - többnyire
félelmet és undort - közvetítő töredéksor, de az mégis kiderül, hogy Fellini,
az örök humanista mire akarta felhívni a figyelmünket: egy világra, ahol az
emberi életnek nincs értéke, ahol nincs erkölcsi gát és megbánás. Ha rádöbbenünk
arra, hogy ez akár a mi világunk is lehetne, Fellini már elérte a célját.

Valahol Svédországban egy vidéki birtokon találkoznak újra a nővérek egyikük
halálos ágyánál. A halál közelsége önnön életük számvetésére ösztönzi őket.
Nővérük ágya mellett visszaemlékeznek elrontott életükre, szomorúságaikra, kudarcaikra.
A dolgok kimondatlansága keményítette meg a lelküket.

Megosztják titkaikat, azt is, hogyan magányosodtak el férjük mellett, hogyan
szigetelődtek el a külvilágtól, bezárva önnön kételyeikbe, lassan felőrölve
idegrendszerüket. A kérdés az, hogy lehet-e értelmesen élni, az életet pozitívan,
optimistán felfogni ezek után. A nagy szenvedélyek és dühkitörések közepette
erre keres választ a nagy svéd rendező.

Luis BUÑUEL a földig rombolja a burzsoá, polgári konvenciókat ebben a szürrealista gyöngyszemben. A különféle, logikailag össze nem kapcsolódó jeleneteket hagyományos dramaturgiai megoldással fűzik egybe az alkotók: a soron következő jelenetbe mindig az előzőből kilépő szereplő révén jutunk át. A klasszikus történetnek aligha mondható eseménylánc 1814-ben indul a spanyol királyság Napóleon kiűzetését követő – restaurációjával és hamarosan a jelenbe vált át.

A laza történetváz epizodikus darabjai ízekre szedik a polgári világrendet. A cukros bácsitól kapott képeslapokon szereplő építményeket obszcénnak látva botránkoznak meg a szülők az egyik jelenetben. A másikban egy haldokló apját meglátogató nő kártyapartnereivé dohányos szerzetesek lesznek, akik egy konyakra invitálás során szadista vendéglátóik perverziójának lesznek szemtanúi. A vendégváró család az előszobában vécécsészékre ülteti vendégeit, míg az ételt bezárkózva, magányosan kell elfogyasztaniuk.

Egy tökéletesen kigondolt világba becsempészett őrültek, apró, oda nem illő részletek egy alapjaiban kiforgatott, konvencionális társadalmi rendet tesznek nevetségessé.

A szélhámosság valóságos életforma. Kell hozzá jó adag fantázia, ötlet, tehetség és kíméletlenség. Augusto, az 50 éves svindler egész életében más emberek átveréséből tartotta fenn magát. Barátaival egyházi méltóságoknak öltözve, vatikáni rendszámú autóval és egy elképesztő történettel állítanak be különféle tanyákra, hogy ott különböző trükkökkel pénzt csaljanak ki a mit sem sejtő parasztoktól. Előbb-utóbb persze minden svindlert utolér a végzete. Augusto számára a végzetet egy véletlen találkozás jelenti rég nem látott, és azóta nővé érett lányával. A kíméletlen szélhámos kétségbeesetten próbál jó útra térni, de a tragédia már elkerülhetetlen…

Szellemkutya professzionális bérgyilkos. Hangtalan, könyörtelen és félelmetesen hatékony. A maffia megbízásából dolgozik: sosem kérdez, csak cselekszik, ám még neki is vannak elvei, méghozzá több ezer éves múltra visszatekintők. Szellemkutya ugyanis a szamurájok útját járja: egy letűnt kor utolsó harcosa ő, aki önfegyelemmel adózik maga és engedelmességgel mestere iránt. Mikor azonban egy önhibáján kívül meghiúsult akciót követően megbízói úgy döntenek, hogy megszabadulnak tőle, az elveit védő szamuráj szembefordul velük, s könnyen lehet, hogy ezzel nem csupán a gengszterek, de saját sorsát is megpecsételi.

Jim Jarmusch (Éjszaka a Földön, Halott ember) kendőzetlenül erőszakos, mégis melankolikus hangvételű akciófilmjében a Kelet találkozik a Nyugattal, a modern hip-hop kultúra az ősi szamurájtörvényekkel. Az elveiért mindhalálig kiálló fejvadász szerepében az Oscar®-díjas Forest Whitaker pedig olyan elemi erejű alakítást nyújt, melynek hatására Szellemkutya generációjának egyik legkultikusabb figurája lett.

Új alapszabály: csak akkor vigyél haza ismeretlen kóborlót az utcáról, ha teljesen biztos vagy benne, hogy a lehető legnagyobb rendben van az életed. A fiatal és szép Giovanna hiába tiltakozik élhetetlen (és kevésbé sikeres) férje legújabb szerzeménye ellen, az emlékezetét vesztett idős férfi lassan a család, leginkább a nő mindennapjainak fontos részévé válik. Miközben az öregúr életét igyekszik rendbe tenni, Giovanna saját sorsának bizonytalanságával szembesül, választani kényszerül a megszokás és addig beteljesítetlen vágyainak kiélése között.

Özpetek ismét finom, szép, olykor szépelgő filmet csinált. Pillanatokra el tudunk andalodni a szereplőkkel, ám ezek az időtartamok talán megnyújthatóak lettek volna, ha a rendező nem próbál minden nyomorúságot olyan koncentrációban sűríteni, hogy valószerűtlen példázattá emelje a központi konfliktust. A kevesebb esetleg ebben az esetben is több lett volna, hiszen a csendesebb, visszafogottabb, de mindemellett erős színészi jelenlét a hangulatok, a vadhajtásoktól megtisztított történet mellett is bőven szolgáltathatnak lehetőséget, hogy a néző az érzelmeivel dolgozzon.