művész / kultfilmek

A Cannes-i Aranypálmával és az Oscar-díjjal kitüntetett Édes élet éles
támadások célpontjává vált. A pápa nyilvánosan elítélte a filmet éppúgy, mint
a polgári sajtó. Mindez az erőteljes társadalomkritikának köszönhető, amely
áthatja a film minden kockáját.

A feldúlt hangú kritikák ellenére - vagy éppen azért - a film óriási sikert
aratott. Epizódokból építkezik, az egyes részeket a főhős, Marcello alakja
köti össze. Címe fogalommá vált: a szépség, a szerelem, az elzüllés, a bomlás
folyamatának szimbólumává.

A francia új hullám (Nouvelle Vague) jelentős képviselője, Robert Bresson filmje Ambicourt plébánosáról szól. A pap egy kisebbségi érzéssel küzdő fiatalember, tele jósággal és megértéssel, aki maga is jó szóra, szeretetre vágyik. Beteg. Nem tudja, milyen súlyos az állapota, de ha tudná, sem kímélné magát. Bresson Delluc-díjas, katartikus hatású alkotása a vallásokat Istenhez közelíti, a nem hívőket pedig ráébreszti a szeretet fontosságára.

Harry és Mónika Stockholm szegényebb negyedében lakó fiatalok. A fiú egy porcelán raktárban, a lány egy zöldséges boltban dolgozik. Nem látnak maguk előtt jövőt különösen akkor, amikor Mónika elveszíti munkahelyét. Elhatározzák, hogy a város körülvevő lakatlan szigetek egyikére mennek keresve a szabadságot és a felszabadulást. Eleinte úgy élnek, mint a paradicsomban. Sajnos hamarosan hiányozni kezd a pénz. Ehhez jön egy őket üldöző huligánnal való drámai összeütközés. Vissza kell térniük. Mikor kiderül, hogy Mónika terhes, összeházasodnak és beköltöznek egy szegényes szobába. Harrynak munkát kell, hogy találjon. Tanulni is akar. A helyzettől kétségbeesett leány megcsalja őt, elhagyja Harryt és pici lányukat. A kritika egyöntetűen kiemelte Gunnar Fischer hallatlanul szép képeit, ahol a szigetet beborító napfény sugarai állnak ellentétben a lehangoló munkástelep házainak sivár csúnyaságával. A fiú nyugalommal teli természete is élesen szemben álla lány agresszióval teli, szinte állatian ösztönös viselkedésével.

Célestine (Jeanne Moreau) egy vidéki kúrián kap szobalányi állást. Alkalmazói, a Monteil-família egytől-egyig fura figurákból áll: a feleség egyszerre frigid és bigott, a férj nem csupán állatokra szeret vadászni, de cselédekre is, a nagyapa cipő-fetisiszta, a gondnok pedig egy fasiszta szexőrült. Ebben a környezetben Célestine egyetlen barátja egy kilenc éves kislány, akit azonban egy nap brutálisan meggyilkolnak. A szobalány lázas nyomozásba kezd, melynek során még attól sem riad vissza, hogy áruba bocsássa testét…

Luis Buñuel (A nap szépe, A vágy titokzatos tárgya) Octave Mirbeau azonos című botrányregényéből forgatott meglehetősen szabados hangvételű filmet, melyben a francia kultúra és erkölcs hanyatlásáról mesél kendőzetlenül, egy izgalmas krimibe ágyazva. A címszereplőt az ünnepelt Jeanne Moreau (A per, Jules és Jim) alakítja rendkívüli átéléssel, mellette Michel Piccoli (A burzsoázia diszkrét bája) és Georges Géret (Két nap az élet) is kiválóan teljesít.

Nagyon sok forrásból kb. a XV. században foglalták írásba Az Ezeregyéjszaka
meséit, de akkor sem az írás dominált, hiszen a történeteket a mohamedán
böjthónap, a Ramadán éjjelein mesélték, hogy a koplalást feledtessék.

A mesemondók dramatizálva adták elő mondandójukat. A film is megpróbálta felidézni
ezt az elevenséget...

A négy Oscar-díjjal, César és Golden Globes díjjal kitüntetett, önéletrajzi ihletésű mű Bergman utolsó mozifilmje, melyben önmagáról, családjáról, gyermekkoráról vall.

1907. A tízéves Alexander és a húga, Fanny idejekorán elveszítik édesapjukat, aki egy jómódú, szabadelvű és szabad életvitelű színészdinasztia tagja volt. Édesanyjuk, Emilie úgy dönt, hogy a gyászév letelte után feleségül megy a helyi lutheránus püspökhöz. A gyermekek kénytelenek beköltözni mostoha apjuk rideg, szabályokkal teli otthonába, melynek hangulata szöges ellentétben áll az eddig megszokott szeretettel és örömökkel teli világgal. A gyermekek számára az egyetlen menedéket a család régi barátja, Isak Jacobi jelenti, aki látszólag mágikus hatalom birtokában van. Alexander élénk fantáziájában összekeveredik álom és valóság: megmérkőzik az érzéketlen, zsarnoki természetű püspökkel...

A női lábak teremtik meg a világ harmóniáját és egységét – vallja Bertrand. Hősünk egész életében mással sem törődött, mint hogy minél közelebb kerüljön a női nemhez, hogy minél több nőt ismerhessen meg, és hogy minél több időt tölthessen nők társaságában. A nők és a női lábak iránti rajongása néha őrült cselekedetekre sarkallja. Például képes összetörni saját kocsiját, csak hogy kideríthesse egy formás lábú nő lakcímét, akit az utcán látott egyszer. Bertrand nem nevezhető nőcsábásznak vagy szoknyavadásznak: szenvedélyes érdeklődését nem pusztán a szexuális vágy táplálja, hanem annál mélyebb csodálat a női nem iránt. Bertrandnak végül különös szenvedélye miatt kell meghalnia. Temetésén pedig csak nők vesznek részt.

Otthonra lehet-e lelni egy idegen kultúrában?

Elegendő-e az ország nyelvét beszélni ahhoz, hogy befogadják a kívülről érkezőt?

Willie -eredeti neve Molnár Béla- 10 éve költözött Budapestről New Yorkba. Mindent megtesz annak érdekében, hogy amerikainak tekintsék és eltitkolja származását.

Mégsem találta meg számítását az újvilágban, koszos kis lakásban él és szerencsejátékkal keresi a pénzt.
Egy évvel a találkozás után Willie elindul barátjával az azóta nagynénjénél élő Évához, hogy együtt fedezzék fel Floridát, a paradicsomot…

A rövid epizódszerű jelenetekből álló sokszoros fesztivál győztes alkotás Jim Jarmusch második nagyjátékfilmje.

Az Oscar-díjra jelölt Elveszett jelentés után Bill Murray karrierje legnagyobb alakítását nyújtja Jim Jarmusch Cannes-i nagydíjas mesterművében, amelyben egy magányos, középkorú férfi felkerekedik, hogy végiglátogassa egykori barátnőit.
A megrögzött agglegényt, Dont (Bill Murray) épp lapátra tette legutóbbi szeretője Sherry (Julie Delpy), így Don ismét magára marad és magánya arra kényszeríti, hogy végiggondolja múltját. Elmélkedését azonban egy váratlan üzenet szakítja meg, egy rejtélyes rózsaszín levél. Feladója egy névtelenségbe burkolódzó ex-szerető, aki tudatja, hogy Donnak van egy 19 éves fia, aki valószínűleg hamarosan felkeresi őt.

Winston (Jeffrey Wright), Don legjobb barátja, a szomszédban lakó családapa, aki szabadidejében magánnyomozó arra buzdítja a férfit, hogy derítsen fényt a titokra. Don sokat rágódva az utazás gondolatán, végül mégis rászánja magát egy országjáró körútra, hogy felvegye a fonalat elhagyott szeretői nyomán (Frances Conroy, Jessica Lange, Sharon Stone, Tilda Swinton). Váratlan látogatásai a rég nem látott, különleges nőknél azonban nemcsak számára tartogat meglepetéseket. Véletlenszerű találkozásai során zűrös múltjával találja magát szemben, de jelen sorsa is különös fordulatot vesz…

Bernardo Bertolucci (Az utolsó tangó Párizsban, Az utolsó császár) rendező alkotását az Elfújta a széllel említik egy napon. A világsztárokkal leforgatott monumentális filmeposzt Ennio Morricone nagyszerű zenéje kíséri.
A film kerettörténete 1945-ben játszódik, s a fasiszták bukásával kezdődő leszámolások kapcsán visszapillantásokban tárul elénk a századelőn egyszerre, de különböző sorban született és együtt felnőtt parasztfiúnak, Olmónak és Alfredónak, az uraság unokájának bonyolultan egymásba fonódó életpályája. 1918-ban, a háborúból hazatérvén, majd jövendőbelijeikkel együtt újra szentesítik barátságukat, Alfredo azonban cserben hagyja az ártatlanul gyerekgyilkossággal gyanúsított Olmót. Barátságuk megromlik, akárcsak Alfredo házassága, aki hagyja szabadon garázdálkodni a szadista fasiszta intézőt, Attilát; ez utóbbival csak Olmo mer szembeszállni, de miután fellázítja ellene a parasztokat, menekülni kényszerül.

Bernardo Bertolucci (Az utolsó tangó Párizsban, Az utolsó császár) rendező alkotását az Elfújta a széllel említik egy napon. A világsztárokkal leforgatott monumentális filmeposzt Ennio Morricone nagyszerű zenéje kíséri.
A film kerettörténete 1945-ben játszódik, s a fasiszták bukásával kezdődő leszámolások kapcsán visszapillantásokban tárul elénk a századelőn egyszerre, de különböző sorban született és együtt felnőtt parasztfiúnak, Olmónak és Alfredónak, az uraság unokájának bonyolultan egymásba fonódó életpályája. 1918-ban, a háborúból hazatérvén, majd jövendőbelijeikkel együtt újra szentesítik barátságukat, Alfredo azonban cserben hagyja az ártatlanul gyerekgyilkossággal gyanúsított Olmót. Barátságuk megromlik, akárcsak Alfredo házassága, aki hagyja szabadon garázdálkodni a szadista fasiszta intézőt, Attilát; ez utóbbival csak Olmo mer szembeszállni, de miután fellázítja ellene a parasztokat, menekülni kényszerül.

Peter Egermann brutálisan meggyilkol egy prostituáltat, majd közösül a hullával. A film nem időrendi sorrendben próbálja kideríteni, mi lehetett a gazdag, jóképű Peter indítéka. Megjelenik előttünk az aggódó pszichiáter, a csodaszép feleség, a melegszívű anya, valamint a jó barát, és már nem is annyira érthetetlen ez a tabuszámba menő bűntett...

A film röntgenlenyomat a konvencionális és kispolgári házasság kudarcáról. Két remek színész, Liv Ullmann és Erland Josephson - akik egyúttal Ingmar Bergman állandó színészei és barátai - játsszák el a kétpólusú világ, a nő és férfi konfliktusokkal teli életét. Ingmar Bergman három hónapig írta könyvét, de egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne. "Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre" - írja róluk Bergman.

Truffaut többszörösen díjnyertes filmjét a kritikusok minden idők egyik legjobb filmjének tartják. A Jules és Jim története az I. világháború előtt és után játszódik és a sztori középpontjában két fiatal diák áll: az osztrák Jules (Oskar Werner) és a francia Jim (Henri Serre). Mindketten végzetesen beleszeretnek a gyönyörű, ámde kissé öntörvényű Catherine-be (Jeanne Moreau). A húsz évet felölelő kapcsolatuk során egyik férfi sem tudja függetleníteni magát a lány végzetes vonzerejétől, és bár szerelmi háromszögük szenvedélyes és viharoktól sem mentes, a két barát éveken át megőrzi egymás iránt érzett felelősségét. Ezen a helyzeten már csak Catherine tud változtatni, méghozzá drasztikus módon...

A XVI. század végtelen szamurájháborúi valamelyik csatájában halálos sebet kap az egyik legnagyobb hadvezér. Arra még van ereje, hogy kiadja utolsó parancsát: keressék meg hasonmását. Sem saját hadserege sem az ellenség nem tudhat a rettegett hadúr haláláról.
A hasonmást megtalálják, és egy szegény tolvaj egyszer csak egy hatalmas hadsereg és egy pompás udvartartás fejévé válik. Hamarosan ráérez a hatalom ízére: valóban olyan katonává válik, mint akit megszemélyesít. Félelmetes, rettenthetetlen, véreskezű. Aztán a sors kereke ismét fordul egyet…

Michel Poiccard, a kisstílű gazember egy autólopás után lelövi az őt üldöző motoros rendőrök egyikét és elmenekül.

Párizsban találkozik amerikai barátnőjével, akinek ismét a szeretője lesz. Meggyőzi a lányt, hogy tartson vele Olaszországba. Ám a rendőrség felfedezi a gyilkos személyazonosságát és a nyomában van...

Tibeti szerzetesek egy nyolcéves amerikai kisfiúban vélik megtalálni az elhunyt Dorje láma utódát, de miután a kis Jesse szülei beleegyeznek, hogy Buthanba utazzanak a gyerekkel, újabb "kijelölt" kis Buddhákra bukkannak a szerzetesek.

„A kis katona” az algériai háború sajátos ábrázolása. Bruno Forestier, a bérgyilkos megbízást kap egy baloldali, az algériaiakkal szimpatizáló újságíró meggyilkolására. A titkos küldetést Genfben kell teljesítenie, ahol találkozik Veronikával, ismeretségük szerelmi viszonnyá válik. A férfi feletteseinek kétségei vannak ügynökük megbízhatóságát illetően.

Ez idő alatt az FLN (a Nemzeti Felszabadítási Front) harcosai elkapják és megkínozzák őt. Kiderül, hogy az elkövetőkkel együttműködő Veronika elárulta a férfit. Brunónak sikerül elszöknie, megtalálja a nőt, akinek végül megbocsát. El akarnak szökni, hogy elfelejtsék ezt az egész szörnyűséget. Bruno felettesei azonban nem hajlandóak szemet hunyni az eset felett...

Egy férfi, aki teljes sötétségben ír, él és szeret, tizennégy évvel ezelőtt egy brutális autóbaleset áldozata lett Lanzarote szigetén. A balesetben nemcsak a szeme világát veszítette el, hanem élete szerelmét, Lenát is. Ez a férfi két nevet használ: irodalmi álneve Harry Caine, azaz Hurrikán – így írja alá irodalmi műveit, történeteit, forgatókönyveit. Valódi neve pedig Mateo Blanco. Ezen a néven éli valós életét, és rendez filmeket. Ám a múlt nem hagyja nyugodni a fájdalmába süppedt férfit, szép lassan felszínre kerül egy elhallgatott, tragikus szerelmi történet, melynek középpontjában egy angyali szépségű színésznő állt...

A spanyol géniusz, Pedro Almodóvar új alkotása egy őrült szerelem története, melyet a sorsszerűség, a féltékenység, a hatalom és a bűntudat ural. A megrázó dráma főszerepében Lluís Homar és Penélope Cruz remekel.