dráma

A filmszerető világ ajtaján 1968-ban új tehetség kopogtatott. A frissen lediplomázott Martin Scorsese első filmjét Roger Ebert az amerikai film nagy pillanataként jellemezte. Harvey Keitel játssza J.R.-t, a munkanélküli olasz-amerikai fiatalt, aki New York utcáin éli mindennapjait. Élete gyökeresen megváltozik, mikor beleszeret egy helyi diáklányba. Ahogy a fiatalok egyre jobban belebonyolódnak a kapcsolatba, társadalmi és kulturális különbözőségük egyre nyilvánvalóbbá válik, és mikor J.R. rájön, milyen sötét titok lapul a lány múltjában, válaszút elé kerül: talán élete legfontosabb döntését kell meghoznia. Martin Scorsese rendezői debütálásában ugyanaz az eleven tűz lobog, amely olyan későbbi mesterműveiben is visszaköszön, mint az Aljas utcák, A taxisofőr, a Dühöngő bika és a Nagymenők.

A film VI. György király - aki II. Erzsébet királynő édesapja - történetét meséli el. Miután bátyja, VIII. Eduárd lemond, György vonakodva foglalja el a trónt. Különös probléma sújtja őt: meglehetősen dadog, ezért retteg a nyilvános szereplésektől. Beszédhibájának legyőzéséhez elfogadja egy beszédterapeuta (mai szóval logopédus), Lionel Logue segítségét. A specialista szokatlan módszereinek, valamint a két férfi között kialakult különös barátságnak köszönhetően György önmagára talál, olyannyira, hogy végül bátran vezeti országát, Nagy-Britanniát a II. világháború zavaros időszakában.

Reuben 8 év szolgálat után leszerelt az Egyesült Királyság hadseregéből.
Azt hitte, a falklandi háború után már nem jöhet rosszabb. Hazaérve megpróbál
új, tisztességes életet kezdeni, de nem talál munkát. A régi barátok munkanélküliek,
kábítószeresek vagy az alvilágnak dolgoznak...

Ráadásul az ország, amelyért harcolt kitagadja, mert egy 1981-es rendelet szerint
nem számít brit állampolgárnak az, aki egykori angol gyarmaton született.

Barátnője, Stacey megpróbál segíteni neki, de hiába - nem marad más
megoldás, mint a fegyver...

Ahogy a nyár őszre fordul, Keith Reynolds zenetanár (Guy Pearce) az éhező művészként megélt régi napjain mereng. Miközben felesége, Megan (Amy Ryan) és lánya, Lauren (Mackenzie Davis) a lány utolsó középiskolai évére készül, Keith azokba az estékbe kapaszkodik, amikor egy neves manhattani szimfonikus zenekarnál helyettesíthet csellistaként. Megan úgy dönt, hogy a család befogad egy külföldi cserediákot. Sophie (Felicity Jones), az angol középiskolai végzős könnyen beilleszkedik, de hamarosan nagy kihívás elé állítja a családi kapcsolatrendszert. Felszínre hozza Keith személyiségének impulzivitását, mellyel a látszólag tökéletes családot ismeretlen területekre taszítja.

Az író-rendező Drake Doremus, aki 2011-ben az Őrülten hiányzol (Like Crazy) című filmért megkapta a Sundance Filmfesztivál nagydíját, újból egy tanulságos családi dráma készítésére vállalkozott.

A sikertelen operaszerző koldulás miatt börtönben ül. Ott találkozik legutóbbi operája hősével, Macheath-tel, az útonállóval. Ez a komponistának alkalmat kínál arra, hogy más foglyok bevonásával és Macheath-tel a főszerepben eljátszassa művét: amikor küszöbönálló akasztásához érnek, a haramia felháborodva avatkozik bele az opera menetébe, és rábírja a költőt, hogy művét happy enddel zárja. A szerencsés befejezés végül a való életben is bekövetkezik.

Casper és Telly naphosszat a városban kószál, csajok után szaladgálnak, és néha a kábulat lehetősége is megkísérti őket. Az aszfaltdzsungel királyának hiszik magukat, de valamiről még csak sejtésük sincs.

A komornyik a 20. századi Amerika zsúfolt politikai hátterének világában játszódik. Az Oscar-díjra jelölt rendező, Lee Daniels (Precious - A boldogság ára) nagyszabású drámája Cecil Gaines, a Fehér Ház komornyikjának kitalált történetét meséli el, aki hét elnök alatt is szolgált 1957 és 1986 között. Daniels filmje 1926-ban indul, amikor Cecil elmenekül a szegregáció által sújtott Délről egy jobb élet reményében. Nehézségekkel teli útján a férfi elsajátítja mindazokat a nélkülözhetetlen készségeket, melyek élete legnagyobb lehetőségéhez vezetik: komornyiki álláshoz az Egyesült Államok elnöki rezidenciáján. Itt Cecil szemtanújává válik az Ovális Iroda életének a polgárjogi mozgalmak kibontakozásának időszakában. A komornyik a Gaines család történetén keresztül mutatja be az amerikai politikai élet és a faji kérdés hullámait; John F. Kennedy és Martin Luther King meggyilkolásától kezdve a Freedom Riders és a Fekete Párduc polgárjogi mozgalmi akcióin át a vietnami háborúig és a Watergate-ügyig, melyek során Cecil mint a Fehér Ház alkalmazottja és mint családos ember is megtapasztalja e történelemformáló események hatásait.

Erik (Andreas Wilson - Emberi ösztönök, Blöff skandináv módra) nem átlagos fiú. A kegyetlen szülői bánásmód, a nevelőapjától elszenvedett brutális és rendszeres verések visszahúzódóvá, engesztelhetetlenné tették. A fizikai fájdalmak ellen csendes gyűlölettel védekezik, felgyülemlett agresszióját másokon éli ki. Amikor magaviselete miatt kicsapják az iskolából, anyja megragadja az alkalmat, hogy kimentse őt az otthoni pokolból. Bentlakásos iskolába küldi a fiút, hátha ott megtalálja a kiutat az erőszak ördögi köréből. Erik nagy várakozással érkezik meg a patinás elitiskolába, Stjarnsbergbe. Reméli, hogy az évszázados falak között végre tiszta lappal indulhat, és nem kell nap mint nap megküzdenie emberi méltóságáért. De csalódnia kell… Mikael Håfström (Zsernyákok [forgatókönyv], Kisiklottak, 1408) Oscar-díjra jelölt filmjét 2004-ben a Svéd Filmintézet három Guldbagge-díjjal: a legjobb film, a legjobb operatőr és a legjobb látvány díjával ismerte el. Az alkotás Jan Guillou (Arn: The Knight Templar) önéletrajzi ihletésű regénye alapján készült, amely a legtöbbet olvasott svéd irodalmi művek egyike.

A Kóristák a francia rendező, Christophe Barratier első mozifilmje, akinek a neve inkább mint társ-producer ismert, olyan filmek alapján, mint a Himalája, a Mikrokozmosz vagy a Vándormadarak. A Kóristák – az év legnagyobb francia sikere - gyönyörű és megható mese az emberi természetről.

1949. Franciaország. Clément Mathieu, a munkanélküli zenetanár elvállal egy felügyelő-tanári állást egy nehezen kezelhető gyerekek számára fenntartott nevelőintézetben. Az igazgató, Monsieur Rachin által bevezetett és alkalmazott kemény, rideg nevelési módszerek megdöbbentik az új tanárt. A zene varázsának és a közös éneklésnek köszönhetően azonban Mathieu-nek sikerül megváltoztatnia a gyerekek hétköznapjait.

Michael (Ryan Reynolds) fiatal író, aki fájdalmas gyermekkori emlékeit könyveiben igyekszik feldolgozni, édesanyja, Lisa (Julia Roberts) diplomaosztójára utazik haza régi családi otthonukba. Lisa, akinek egész élete az önfeláldozásról szólt, miközben törékeny önbizalmú férjét, Charlest (Willem Dafoe) támogatta mindenben, és a főállású anyaként nevelte gyermekeit, most végre saját sikerének örülhet. Az ünneplés azonban tragikus hirtelenséggel ér véget, mikor Lisa váratlanul életét veszti egy autóbalesetben.

Miközben a család a temetésre készül, régi emlékek és titkok kerülnek felszínre, és Michael, aki gyermekként apja démonai elől anyja védelmébe menekült, most kénytelen szembenézni a múlttal.

A Közös titkunk megindító történet, melyben egy családnak talán egy végzetes baleset segít majd megtalálni az egymás felé vezető utat.

Dora, az egykori tanárnő a forgalmas pályaudvaron üldögél asztala mögött. Analfabéták helyett ír levelet, ezzel tartja el magát. Egy nap egyik ügyfelét halálos baleset éri, akinek fia, Josué magára marad. Dora úgy érzi, hogy segítenie kell a gyermeken, de nem vállalkozik rá, hogy magához vegye. Inkább útnak indul a kisfiúval, hogy megkeressék az apját.

Minden családnak megvannak a maga szégyenteljes titkai…

Marcus Aylesbury (Damian Lewis) felesége, Iona Aylesbury (Kristin Scott Thomas), nem tud megkülönböztetni egy boltot egy baltától, nyolcéves fia, Orlando a kisnyulának a nevét ázolja a falra, hogy felhívja magára a figyelmet, míg a srác meleg keresztapja, Stephen (Ralph Fiennes), félholtra verve fekszik a kórházban. Eközben Marcus munkahelyi főnöke egy olyan balhéba rángatja bele, amely miatt elvesztheti az állását, apjának Edward Aylesburynek az előző szeretőjétől, Gloriától (Penelope Cruz) törvénytelen gyereke születik, és a szeme előtt lebegő megszeretett teljesebb családmodellt mostoha anyjának, Penelopének (Harriet Walter) saját kutyáival ápolt kapcsolata jelenti.

Amikor Marcus öreg „haverja”, az intelligens újságíró Trent (Ben Chaplin), megszimatolja a sztorit, amelynek segítségével berobbanhat a köztudatba, azonnal feláldozza a becsület és a hűség és a barátság régimódi értékeit a siker és a hírnév oltárán. Főszerkesztője nyomására Trent feladja idejétmúlt ideáljait a minőségi újságírást illetően, és olyan szaftos sztorit kezd írni, amelyet jól el lehet adni.

Ez a sötét, szarkasztikus dráma olyan szituációkba helyezi hőseit, amelyek megingatják a társadalomban elfoglalt helyüket, és ahol a felső tízezer tekintélye és kiváltságai sem védik meg őket. Eközben betekintést nyerhetünk korunk Londonjának életébe, amelyet a pénz, a szépség és a siker amerikai „alapértékei” irányítanak.

Los Angeles déli városrészén él Jonathan, Kiko és Milton, meg a többiek, átlagos latino tinédzserek, akik ahelyett, hogy beolvadnának környék srácai között megszokott hip-hop kultúrába, csőnacit húznak, punk zenét hallgatnak és idejüket deszkás trükkjeik csiszolásával töltik. Túlélni durva környékük veszélyeit mindennapi kihívást jelent számukra.

Amikor a Rockerek elhatározzák, hogy elbuszoznak deszkázni a világhírű "Kilenc Lépcső"-höz, a Beverly Hills-i Középiskolához, először minden klasszul alakul. Összebarátkoznak a helyi csajokkal, felkeltik a gettó punkjainak érdeklődését is, de hirtelen a dolgok elég rosszra fordulnak...

Összekülönböznek a környék gazdag srácaival és nyomukba ered a Beverly Hills-i rendőrség is. Megpróbálnak meglógni a letartóztatás elől, megharcolnak a helyi kölykökkel, miközben háztól házig, udvarról udvarra menekülnek a haza utat keresve ebből a gazdag és számukra idegen környezetből.

Joe Connor, az angol középiskolai tanár önkéntesként utazik Ruandába 1994-ben, hogy a fővárosban, Kigaliban lévő iskolában tanítson egy évig. A városban egyre nagyobb a feszültség az országban élő két törzs, a tuszik és a hutuk között. Hamarosan véres konfliktus robban ki, a hutuk mészárolni kezdik a tuszikat. Miközben a nyugatiak menekülnek az országból, Connor úgy dönt, hogy marad. Találkozik Christopher atyával, aki megpróbálja önmérsékletre inteni a hutukat és vigaszt nyújtani a tusziknak. A két férfi munkája révén az iskola az üldözöttek menedéke lesz.

A vidéki Anglia, 1865. Az ifjú Katherine fuldoklik szerelem nélkül kötött házasságában, nála jóval korosabb, megkeseredett férje és annak rideg családja nyomása alatt. Amikor szenvedélyes viszonyt kezd férje birtokának egy szolgájával, olyan elementáris erő szabadul fel benne, hogy többé semmi nem állhat útjába. A Lady Macbeth egy gyönyörű, határozott és könyörtelen fiatal nő tragikus portréja, aki egy férfiak által dominált világban saját kezébe veszi a sorsát.

Volt idő, amikor Lazarus csak játszotta a bluest, de úgy érezte, boldog az élete. Ma már ő is ugyanolyan meggyötört és szomorú, mint azok a dalok, amelyeket korábban játszott. Felesége megcsalta, házassága zátonyra futott - Lazarus lelke csordultig tele megvalósulatlan álmok és csalfa remények roncsaival. Egy napon azonban megjelenik az életében Rae...

Félmeztelenül, eszméletlenre verve talál az út szélén a lányra Lazarus. Az isten-félő, középkorú fekete férfi hamar rájön, hogy a magára hagyott lány nem más, mint a kisváros "lotyója", akit a helyi telefonkönyvben található szinte minden férfi kihasznált már. Lazarus hazaviszi és ápolja a lányt, akiről később az is kiderül, hogy anyja gyerekkorában eltaszította magától és gyermekként többször megerőszakolták.

Lazarus sajátos módszerével megpróbálja rávenni a lányt, hogy változtasson az életén: egy vastag lánccal a radiátorhoz kötözi, és addig nem engedi szabadon, amíg Rae meg nem tanulja, hogy mindeddig rossz helyen kereste a valódi szeretetet...

Az életvidám és vagány 21 éves Sophie egyetemi tanulmányainak megkezdésére, az önálló életére készül, amikor rákot diagnosztizálnak nála. Addigi élete fenekestül felfordul. A kezdeti megrázkódtatást leküzdve Sophie elhatározza, nem hagyja magát, élni akar, megküzdeni a betegségével mindazért, ami még vár rá az életben: az álmaiért, a bulikért, a boldogságért, a hódításokért. A kezelések következtében azonban szembe kell néznie azzal, hogy külseje megváltozik. Úgy dönt, nem várja meg, amíg a kemoterápia következtében haja kihullik. Nem hagyja, hogy a betegség akár ilyen módon is befolyásolja őt, ezért önmaga borotválja le a haját. Megváltozott külsejét parókákkal fedi el. Kilenc különböző fazonú és színű parókája Sophie hangulatait és személyiségét fejezi ki, hol szomorúbbnak, hol éppen romantikusabbnak mutatva őt. Sophie kilenc új személyisége a mindennapos orvosi kezelések mellett veti bele magát esténként az életbe. Bulizik legjobb barátnőjével, és beleszeret legjobb haverjába, Rob-ba, miközben humorral, bátorsággal, valamint némi könnyű szívűséggel igyekszik szembenézni a betegségével.

Ben, az egykor sikeres hollywoodi forgatókönyvíró és féktelen alkoholista utolsó tiszta perceinek egyikében úgy dönt, felszámolja addigi életét, búcsút mond mindannak, ami a múlthoz köti, és elindul Las Vegasba, hogy egy gyors meneteléssel bevégezze azt, amit elkezdett: halálra igya magát. Itt találkozik álmai asszonyával, a prostituált Serával. Sorsuk, ha csak rövid időre is, összefonódik, és megtanítja őket arra, ami a legfontosabb itt e földi végállomáson: szeretni az életet és tisztelni a halált.

Walter Vale magányos egyetemi tanár. Munkája már rég nem hozza lázba, az írástól is elfordult. Szürke hétköznapjai azonban egy csapásra megváltoznak, mikor egy konferencia kapcsán New Yorkba utazik, és az ottani apartmanjában egy fiatal párost talál, akikről hamarosan kiderül, hogy illegálisan tartózkodnak az országban. Tarek és szenegáli barátnője, Zainab azonnal készek távozni, de Walter szíve megesik rajtuk. A tartózkodásért cserébe Tarek felajánlja Walternek, hogy megtanítja játszani az afrikai dobon. A közös zenélésből hamarosan őszinte barátság szövődik, s mikor a bevándorlási hivatal letartóztatja Tareket, Walter bármire hajlandó, hogy megakadályozza új barátja kitoloncolását.

Thomas McCarthy (Az állomásfőnök) visszafogott hangvételű, mégis szenvedéllyel teli filmjében a kisember kitör a fojtogató hétköznapok fogságából és újra felfedezi a szerelmet, a barátságot, a törődést: az életet. Walter szerepében Richard Jenkins (Sírhant művek, Égető bizonyíték) megdöbbentő erejű alakítást nyújt, melyet 2009-ben Oscar®-díjra jelöltek a legjobb férfi főszereplő kategóriájában.