dráma

John Rubin vietnami veterán egy nagyon lerobbant lakást bérel ki New Yorkban. Itt állítja fel kameráját, mellyel a szemközi ház ablakait filmezi, mint valami perverz pornós. Megszállottan kukkolja az embereket és elhatározza, hogy játékfilmet készít a rögzítendő anyagból. Saját maga is alakítani próbálja a történetet, amikor megpróbálja elcsábítani a szemközti csinos nőt. Munkája során kapcsolatba kerül egy fekete mozgalommal is, akik a városi terrorizmus eszközét választják véleményük népszerűsítéséhez.
Brian De Palma (Mission Impossible, Aki legyőzte Al Caponét, A sebhelyesarcú) és a színészlegenda Robert De Niro közös filmjének egyes jelenetei már megelőlegezik De Niro egyik legnagyobb alakítását, melyet a Taxisofőrben nyújtott.

Hermann Hesse örökérvényű klasszikus regényéből készült Conrad ROOKS filmje. Sziddhártha (Shashi KAPOOR - Side Streets, Gulliver utazásai, Tavaszünnep, New Delhi Times) – a bráhmana – családját elhagyva nekivág, hogy választ nyerjen az élet legfontosabb kérdéseire. A Nobel díjas író műve egy megalkuvás nélküli élet története. A gyönyörű indiai helyszínek, Sven Nykvist (Ingmar Bergman operatőre) képei és a fordulatokban bővelkedő regény költői ábrázolása teszik különlegessé ezt az alkotást.

Anatolij, a fiatal katona nehéz választásra kényszerül, amikor a nácik fogságába esik: saját élete megmentése érdekében meg kell ölnie parancsnokát. E szörnyű tett után ortodox szerzetesek mentik meg és adnak neki otthont, majd Anatolijból is szerzetes lesz. A férfi még harminc évvel a szörnyű események után sem képes szabadulni a bűntudattól, pedig közben, különleges képességének hála, híres gyógyító, sokak számára valóságos szent lesz. Egy nap aztán váratlan vendég érkezik a szigetre, ahol Anatolij él...
Pavel Lungin többszörösen díjnyertes, Tarkovszkij alkotásainak hangulatát idéző filmje olyan elgondolkoztató spirituális élmény, amely rendkívüli, különleges világba repíti a nézőt.

Az amerikai festőművész-rendező Julian Schnabel Szkafander és pillangó (The Diving Bell And The Butterfly) címmel forgatott filmet Jean-Dominique Bauby-ról, az Elle France főszerkesztőjéről, aki emberfeletti küzdelemmel élte túl, hogy saját testének szinte kommunikációképtelen foglyává vált.

A kétgyermekes családapa 1995 decemberében egy súlyos szélütés következtében kómába esett; húsz nap múlva tért magához egy olyan testben, amely szinte teljesen lebénult. Egyedül bal szemét tudta mozgatni. Így jutott el odáig, hogy megértesse magát a külvilággal, s hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze gondolatait, képzeletbeli utazásait - melyek megrázó erejű memoárrá álltak össze. A film főszerepében Mathieu Amalric és Emmanuelle Seigner látható.

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Ám ötödik születésnapja után Anya közli vele, hogy a világ a szobán kívül folytatódik, és ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jack-nek egyedül kell megtennie. Jack pedig kezdi megérteni, hogy a Szoba igazából börtön volt, ők pedig fogvatartottak benne. Amikor pedig végre szabadok lesznek Jack és Anya számára is új élet kezdődik. Olyan, amire egyikük, és családtagjaik sem készültek fel.

A szoba Emma Donoghue világsikert aratott bestsellerének adaptációja, amelynek regényhű adaptációjára garanciát jelent, hogy az írónő maga írta filmre regényét. Brie Larson a legjobb színésznő Oscar-díját kapta meg alakításáért.

A szólista, ez a szenvedéllyel teli dráma a zene megváltó erejéről szól, melyben egy újságíró, Steve Lopez (a kétszeres Oscar®-jelölt Robert Downey Jr.) felfedezi, hogy Nathaniel Anthony Ayers (az Oscar®-díjas Jamie Foxx), az egykori zenei csodagyerek Los Angeles utcáin tengődik, de még mindig zenél.

Lopez elhatározza, hogy segít a hajléktalan művésznek visszatalálnia az életbe, és ezzel egy olyan különleges barátság veszi kezdetét, amely mindkettőjük életét megváltoztatja.

A durva valóság és az őrült humor nagy találkozásából kultikussá váló 1996-os film folytatásához a teljes régi csapat összeállt: Danny Boyle rendező, Irvine Welsh regényíró, és a négy feledhetetlen – bár kissé veszélyes – főszereplő, akiket az évek nem kíméltek, ők pedig továbbra sem kímélnek senkit.

Mark Renton (Ewan McGregor) hazatér. Már vártak rá a haverok: Spud (Ewen Bremner), Beteg Srác (Jonny Lee Miller) és Begbie (Robert Carlyle), ahogy néhány másik régi jó ismerős is: szomorúság, veszteség, öröm, bosszú, gyűlölet, barátság, szeretet, vágyakozás, félelem, megbánás, heroin, önpusztítás, halálos veszedelem. Így most mind összegyűlnek, hogy Rentont egy újabb őrült keringőre invitálják.

EXTRÁK

1865 tavasza, Kiotó. A Shinsengumi gárda újoncokat toboroz, akikből harcosokat nevelnek. Csupán két fiatalt vesznek fel, Tashirót és Kanót. Bekerülnek a férfiak közé, ahol szigorú szabályok és előírások uralkodnak. Ám a gárda váratlanul szóbeszéd és féltékenykedés hálójába keveredik. A lányos külsejű szamuráj, Kano vonzereje komoly zavart kelt a többiek körében.

Haley Graham, a lázadó egykori tornászlány mindig is gyűlölte a szabályokat. Amikor összetűzésbe kerül a törvénnyel, olyan büntetés vár rá, ami még a börtönnél is rosszabb: beíratják az ország legszigorúbb tornászakadémiájára, ahol a legendásan morózus Burt Vickerman készül épkézláb sportolót - és nem utolsósorban embert - faragni a kétségkívül tehetséges lányból. Haley először megpróbál ellenszegülni a reguláknak, ám idővel megtanulja, hogy barátok segítségével még szabályok betartása mellett is önmaga maradhat.

Nyolc éve már, hogy Anne Elliot környezetének nyomására elhagyta vőlegényét, amikor Frederick Wentworth újra felbukkan az életében. Hamarosan hirtelen elkapott szempillantások, zavarbaejtő, feszült, várakozással teli pillanatok szemtanúi lehetünk.

Vajon felgyúlhat-e még a régi érzelem? Képes lesz-e a már 29 éves Anne ismét magához vonzani a valaha egy hibás döntéssel eltaszított férfit? S hogyan érez az összetört szívű férfi, aki nemcsak ugyanolyan jóképű, mint annak idején, hanem immár kellő vagyonnal is rendelkezik, s akit a környék bájos fiatal lányai egytől egyig meg akarnak hódítani.

Jane Austen Meggyőző érvek címen is megjelent regényének filmváltozatában a modern lélekrajz eszközeivel remekül ábrázolja az érzelmek hullámzását remény és kétségbeesés közt.

Az özvegy Karen Stone dúsgazdag és gyönyörű, színésznői sikerei azonban már csak emlékek. Egyedül él luxuslakásában, amelynek ablakai a római lépcsőkre, romantikus találkák helyszínére néznek. Várakozik, míg egy napon be nem mutatják neki a jóképű Paolót...

A Tennessee Williams kisregényéből készült filmben, amelyet a Broadway egyik nagy öregje, José Quintero rendezett, a gazdag özvegyet az Oscar-díjas Vivien Leigh, ifjú szeretőjét pedig a szintén Oscar-díjas Warren Beatty alakítja. Leigh második Oscar-díját Williams A vágy villamosáért nyerte, és az újabb Williams-adaptáció is hasonlóan erős hatású: egyszerre romantikus, sötétséggel teli, feszültségtől izzó. A főszereplők kiváló kettősét a Karen éles eszű barátnőjét megformáló Coral Browne és az Oscar-díjra jelölt Lotte Lenya erősíti tovább, aki a pénzért párokat összehozó grófnőt játssza.

Senki sem mentes az évszakok hatalmától, azok évenkénti születési, fejlődési és hanyatlási ciklusától. Még az a két szerzetes sem, akik a hegyekkel körülvett tavacska mellett osztoznak egy remetelakon. Az évszakok változása nem csak a természetre, hanem a benne élő emberekre is erős hatást gyakorol. Felpezsdít, energiával tölt meg, sebeket gyógyít és elmélkedésre késztet.

Az öreg szerzetes vigyázó szemei előtt, egy gyermekből lassan fiatalember lesz, aki megtapasztalja az ártatlanság elvesztését, amikor a játék kegyetlenségbe torkollik... a szerelem ébredését, amikor egy nő belép zárt világukba... a féltékenység és a megszállottság gyilkos hatalmát... a megváltás árát... a tapasztalat adta felvilágosodását.

Éppúgy, ahogyan örök az évszakok váltakozása, úgy lesz a remetelak mindig a lélek otthona a jelen és az örökkévalóság között lebegve...

1934, Firenze. Délutánonként egy előkelő hölgyekből álló sokszínű társság jön össze teázgatni: Lady Hester Random (Maggie Smith), a brit nagykövet özvegye, Arabella (Judi Dench), az énekes-művész, Georgie (Lily Tomlin), a heves amerikai régész és Elsa (Cher), a pimasz és gátlástalan műgyűjtő.
A hölgykoszorúhoz tartozik Mary (Joan Plowright) is, aki egy barátja kérésére magához veszi Lucát, a fiatal fiút, aki rövid időn belül mindenki gyermekévé válik a társaságban.

Az időközben megváltozó politikai helyzet azonban súlyos változásokat hoz a szokatlan társaság életében, s a köztük felcseperedő Lucának hamarosan egy mindnyájuk szabadságát érintő kihívással kell szembesülnie.

Franco Zeffirelli rendező (Hamlet, Rómeó és Júlia) saját gyermekkori élményeit dolgozta fel a Tea Mussollinivel című megindító drámában.

1934, Firenze. Délutánonként egy előkelő hölgyekből álló sokszínű társság jön össze teázgatni: Lady Hester Random (Maggie Smith), a brit nagykövet özvegye, Arabella (Judi Dench), az énekes-művész, Georgie (Lily Tomlin), a heves amerikai régész és Elsa (Cher), a pimasz és gátlástalan műgyűjtő.
A hölgykoszorúhoz tartozik Mary (Joan Plowright) is, aki egy barátja kérésére magához veszi Lucát, a fiatal fiút, aki rövid időn belül mindenki gyermekévé válik a társaságban.

Az időközben megváltozó politikai helyzet azonban súlyos változásokat hoz a szokatlan társaság életében, s a köztük felcseperedő Lucának hamarosan egy mindnyájuk szabadságát érintő kihívással kell szembesülnie.

Franco Zeffirelli rendező (Hamlet, Rómeó és Júlia) saját gyermekkori élményeit dolgozta fel a Tea Mussollinivel című megindító drámában.

Mi történhet, ha egy szlovén lány és egy bosnyák férfi egymásba szeret? Sok bonyodalom, nagy veszekedések és még nagyobb kibékülések.

Špela csak gyereket, szép lakást és mindenekelőtt egy dolgos férjet szeretne. Božo azonban csak a foci, a pornó meg a hideg sör után mutat érdeklődést. Amikor Špela-nak elege lesz, és visszaköltözik az anyjához, Božo elhatározza, hogy megváltozik. Első lépésként megkéri ivócimboráját, Goran-t, hogy találjon neki valami munkát. A haver által szerzett állások azonban vagy megalázóak, vagy nem éppen legálisak. Božo viszont mindenáron vissza akarja szerezni szerelmét, így bármire képes…

A Tejföl és lekvár egy igazi balkáni keserédes szerelmi történet, amely 2003-as bemutatásakor nagy sikert aratott Szlovéniában.

Artur Rimbaud az 1800-as évek egyik legismertebb és legkiemelkedőbb költője volt: zsenialitásáról ódákat zengtek, műveit imádták az emberek, ám kevesen tudják róla, hogy verseinek legjobbjait szinte gyerekként, 15 és 19 éves kora között írta. Rimbaud vidékről Párizsba szökve, kissé naiv, a végletekig romantikus ifjúként a nagyvárost járva keresi más költők társaságát és így hozza össze a sors 1871-ben kora másik irodalmi nagyságával, a megbotránkoztató életet élő Paul Verlaine-nel. A művészpáros kapcsolata rövidesen nem csupán a versek területére terjed ki, hiszen a feleségével folyamatosan kegyetlenkedő mentor, Verlaine, érzelmileg is az ujja köré csavarja a nála tehetségesebb Rimbaud-t. Kettejük viharos szerelmi viszonyát nemsokára az árulás, az erőszak, a testi- és hatalomvágy, a bujaság, a megalázás és féltékenység sötét örvénye húzza mind mélyebbre.

A városiak hosszú évek óta rettegnek Felix Bush-tól (Robet Duvall – Az út, Őrült szív, A keresztapa, Apokalipszis most), pedig a férfi magányosan él erdei házában. Mégis, az emberek úgy tartják, elmondhatatlan bűnök terhelik a férfit, hidegvérrel gyilkol, sőt, még az ördöggel is szövetkezett. Felixet úgy kerüli mindenki, mintha pestises lenne, ő egy nap mégis lemegy a városba, hogy a temetkezési vállalkozóval (Bill Murray – Holdfény királyság, Elveszett jelentés, Idétlen időkig) rendezze saját temetésének ügyét. Persze nem szokásos szertartásban gondolkodik: részt kíván venni az eseményen, méghozzá élesben – vagyis minden gyászoló köteles elmesélni egy róla szóló, legendás történetet. A vállalkozó segédje (Lucas Black – Légió, Halálos iramban: Tokiói hajsza, Pengeélen) közel kerül a különc öregúrhoz. A részletek szép lassan összeállnak, feltárva egy sötét titok és egy hatalmas szerelem részleteit...

Egy eldugott, varázslatos dél-olaszországi szigeten összefonódik két asszony sorsa: mindketten szeretnének boldogabb életet biztosítani gyerekeiknek. Giulietta (Donatella Finocchiaro) igyekszik fiát, Filippót (Filippo Pucillo) a nagyvárosi életforma felé terelni, a vidéki életben csak az elmaradottságot látja. Sara (Timnit T.) fiával Afrikából menekült várandós asszony, akinek Giulietta és Filippo ad menedéket. Anya és fia kénytelen mindent kockára tenni, hogy segítsenek Sarán.
Emanuele Crialese rendező (Grazia szigete, Aranykapu) a modern társadalom visszásságaira hívja fel a figyelmet, filmjében szembeállítja a törvényt, a morált és a boldogság iránti vágyat. A csodaszép szicíliai tájakon játszódó A tenger törvénye a Velencei Filmfesztiválon három díjat, köztük a Zsűri Különdíját nyerte!