dráma

Andrej Tarkovszkij utolsó filmje egyszerre búcsúlevél és végrendelet.

Személyes hangvételű búcsú a világtól, amelyben élt és alkotott, és amely a felszín rohadása miatt látszólag megérett a teljes pusztulásra. Hősünk, Alexander viszont érzi a mélyben lapuló, örök értékeket, amelyek megmentésére az emberiség csak úgy kaphat újabb esélyt, ha ő el tud jutni az áldozathozatal, a teljes lemondás vállalásáig.

"Minden ajándék áldozat" – hangzik el a filmben, és ez már nem a búcsú, hanem a testamentum része. Tarkovszkij csak a vágás alatt tudta meg, hogy halálos beteg, de számára minden film ajándék és áldozat volt egyben.

Állandó témái jelennek meg itt is, svédországi díszletbe helyezve, Bergman művésztársainak segítségével. Az emigráció alatti honvágy, az orosz rendező számára kimelten fontos gyökerektől való elszakadás miatti fájdalom az Áldozathozatal minden kockáján érződik, és teszi Tarkovszkij utolsó alkotását az egyik leghatásosabb művévé.

Tarkovszkijt a művészi kép foglalkoztatta, amelyet nem lehet teljesen szavakkal leírni.

Az idő megörökítése – a film mint az egyetlen olyan művészet, amely egyszerre időbeli (mint a zene) és kézzelfogható (mint a minket körülvevő valóság lenyomata).

A film forgatása alatt készült Rendezte: Andrej Tarkovszkij éppen azért jóval több egyszerű werkfilmnél, mert mesterien ütközteti a film születésének hátterét (bemutatja a gondolatiságot, művészként ábrázolja az orosz rendezőt) és a forgatás konkrétságát.

A film olyan művészet, amely nem az alkotói magányban születik, így a megvalósulás közben esetenként megfoghatatlanok az eredeti koncepciótól való elmozdulások. Tarkovszkij a számára idegen környezetben is kompromisszumot nem ismerve vitte végig az elképzeléseit.

A dokumentumfilmet rendező Michal Leszcylowski kamerája ezt a folyamatot rögzíti. Egyszerre mutatja meg az átszellemült, saját belső világának megfogalmazásán munkálkodó rendezőt, és azt az embert, aki ha kell, maga is térdig gázol a sárban, vagy teljes átéléssel játszik elő színészének egy jelenetet.

Méltó tisztelgés Tarkovszkij előtt.

Bella és Edward egy díszes ceremónia keretében összeházasodnak. Mézesheteiket Esme szigetén töltik, ahol Bella teherbe esik. A lány szeretné megtartani a babát, de ezt sokan ellenzik, ugyanis a vámpírok történetében soha nem volt még halhatatlan újszülött. Amint a Quilote törzs tudomást szerez a születendő gyermekről, támadást tervez Bella ellen. Jacob a törzsből kiválva a pár segítségére siet. Ám nem csak ez az egy dolog, amivel Bellának meg kell küzdenie, hanem a hirtelen felébredő vérszomj és a Volturi elleni harc is rá vár.

Alkonyat - Hajnalhasadás I.

Bella és Edward egy díszes ceremónia keretében összeházasodnak. Mézesheteiket Esme szigetén töltik, ahol Bella teherbe esik. A lány szeretné megtartani a babát, de ezt sokan ellenzik, ugyanis a vámpírok történetében soha nem volt még halhatatlan újszülött. Amint a Quilote törzs tudomást szerez a születendő gyermekről, támadást tervez Bella ellen. Jacob a törzsből kiválva a pár segítségére siet. Ám nem csak ez az egy dolog, amivel Bellának meg kell küzdenie, hanem a hirtelen felébredő vérszomj és a Volturi elleni harc is rá vár.

Alkonyat - Hajnalhasadás II.

Renesmee, Bella és Edward félig ember, félig vámpír gyermeke megszületett. Bellának sikerült átváltoznia halhatatlanná, így elkezdheti végre új, boldog életét. Csakhogy a vámpírok uralkodóklánja, a Volturi tudomást szerez Renesmee létezéséről,és információik hiányában halhatatlan gyermeknek hiszik. A Volturi elindul Renesmee elpusztítására (ugyanis a halhatatlan gyermekek létrehozása tiltott a vámpírvilágban). Közben Cullenék (Edward és Bella családja) népes sereget gyűjt maga köré, akik tanúskodni fognak Renesmee félig embersége mellett. Vajon sikerül meggyőzniük a Volturit, aki mellesleg szeretné megszerezni magának Cullenék pár tehetséges vámpírját?

Egy parasztudvar állatai felszabadítják magukat az ember zsarnoki uralma alól. Önkormányzatot hoznak létre és általános egyenlőségre törekszenek. A választásokon a sertések győznek, akik hamarosan kijátsszák az egyenlőség szabályait, és ugyanolyan zsarnokokká válnak, mint korábban az ember volt.

A helyzet a farmon ismét ugyanaz, mint a forradalom előtt, csak most demagóg szövegek hirdetik: „Itt minden az állatokért van!”

Fin McBride (Peter DINKLAGE – Halálos temetés, Kés/Alatt, Narnia Krónikái – Caspian herceg) próbál a saját szabályai szerint élni, de ez nem könnyű: apró termete miatt az emberek többsége csak a törpét látja benne. A férfi ezért nem keresi a kapcsolatokat. A vonatokért rajong. Amikor váratlanul megörököl egy elhagyott vasútállomást New Jersey-ben, a csendes magány reményében odaköltözik. Ott azonban egy frusztrált festőnő (Patricia CLARKSON – Viharsziget, Távol a mennyországtól) és egy szószátyár hot-dog árus (Bobby CANNAVALE - Kígyók a fedélzeten, A csendes bérgyilkos) kényszerű társasága várja. A három emberben a magányon túl látszólag semmi közös nincsen. Hamarosan mégis barátra lelnek egymásban. Tom McCarthy (rendezőként: A látogató, forgatókönyvíróként: Fel!) filmje a szeretet hatalmáról szól, amely mindenkiből a legjobbat hozza ki.

E "mélyenszántó, lázító és provokatív" (Megan Turner, NEW YORK
POST) dráma sztárja a fiatal, de már világhírű tehetség Gael Garcia Bernal.
Ő alakítja Amaro atyát, a frissen felszentelt katolikus papot, akit beiktatása
után egy mexikói kisvárosba helyez a katolikus egyház, hogy az idősödő Benito
atya segítsége és jobb keze legyen.

Megérkezése után azonnal találkozik az angyalian szép, tüzes és mélyen katolikus
Améliával. A lány vallásos lelkesedése hamar a fiatal Amaro atya
iránti menthetetlen szenvedéllyé alakul át…

Tépelődés isteni és emberi között: szép és mély dráma az esendőségről, hitről
és hanyatlásról.

Amerika az ígéret földje: egy illegálisan bevándorló négytagú ír család kibérel
egy ócska lakást New York egy ócska kerületében, hogy innen hódítsa meg magának
az új életet. Johnny színész szeretne lenni, örökké meghallgatásokra
jár, szerepet tanul, és mindig hiába. Felesége pincéri fizetéséből tartja el
őt és két kislányukat, akik nem hajlandóak meglátni a családjukat körüllengő
bánatot: számukra az új élet, az új város, az új szomszédok csupa felfedezésre
váró csoda.

A család egy nagy tragédia elől szökött Amerikába, de a felnőttek itt sem tudják
elfelejteni a régi bánatot. Amíg magukban hordják, nem képesek új életet kezdeni.
Sarah azonban gyereket vár. Az új családtag születése talán mindent megváltoztat.
Vagy talán csak még több bajt hoz rájuk.

A történet egyik szála egy meleg férfiről szól, aki elhagyja szerelmét egy mormon vallású magas beosztású hivatalnokért, aki sokáig próbálja elnyomni magában saját neme iránti vonzalmát. A történet másik oldalán a képmutató, konzervatív politikus áll, aki miközben kívülről a konzervatív ideológia elkötelezettje, valójában korrupt, másokon átgázoló ember, emellett AIDS vírussal fertőzött, amit mindenáron el akar titkolni a társadalom elől. A történet a konzervatív Ronald Reagan-i időkben játszódik, amikor az intoleráns társadalom olyan kényes témákkal találja szemben magát, mint a vallás, a melegek, és a 80-as években igazán elterjedő AIDS, amely ekkor már nem csak a homoszexuálisokat érinti.

Anna Karenina (Greta Garbo) kötelességtudó feleség és odaadó anya. Egy nő, aki majdnem teljesen elégedett sorsával. Egyetlen dolog hiányzik az életéből: a szenvedély. De minden megváltozik, amikor megismerkedik a sármos Vronsky gróffal. Anna a szerelem rabjává válik, és a grófért feladja házasságát, családját, társadalmi rangját, …egész életét.

Tolsztoj világhírű regényét David O. Selznick producer bámulatos finomsággal, kincsként kezeli. A parádés szereposztásban látható többek közt Fredric March (mint Vronsky), Basil Rathbone, Maureen O’Sullivan és Freddie Bartholomew is. Clarence Brown kíváló rendezése a klasszikus történetet a vásznon is remekműként kelti életre, ám a film lelke mégis a csodálatos Greta Garbo, aki e megkapó alakításával kiérdemelte a New York-i filmkritikusok legjobb színésznőnek járó díját.

Anna Karenina, a gyönyörű asszony, nagy tekintélyű férjével és kisfiával él a XIX. század végén Oroszországban. Egy rokonlátogatás alkalmával találkozik a fiatal, vonzó Vronszkij gróffal, és első látásra egymásba szeretnek. Bár tisztában vannak a következményekkel, szembefordulnak környezetükkel, és vállalják szerelmüket. Ám önpusztító szenvedélyük, a kor társadalmának vaskalapos erkölcsei megakadályozzák boldogságukat. A világirodalom egyik legszebb szerelmes történetének, Lev Tolsztoj világhírű regényének pazar kiállítású filmváltozata.

Mikor a Jake Huard (James Franco, Pókember), a helyi srác bejut az Annapolis-i Tengerészeti Akadémiára, úgy érzi, álmai végre valóra váltak, ám a küzdelem, hogy férfivé érjen, még csak most veszi kezdetét.

Jake-nek elég nehezen megy a beilleszkedés, teljesítménye ingadozó, s attól fél, nem tud megfelelni a közel 150 éves múlttal rendelkező intézmény szigorú követelményeinek. De nem adja fel a küzdelmet: benevez a tengerészeti bokszbajnokságra, s szembeszáll a könyörtelen Cole hadnaggyal (Tyrese Gibson, Négy tesó), hátha így kivívhatja bajtársai szeretetét, felettese (Donnie Wahlberg, Hatodik érzék) elismerését és büszkévé teheti édesapját. Justin Lin filmje arról regél, hogy mindenki találhat magának olyan célokat az életben, melyekért érdemes küzdeni.

Anne, a nácik által megszállt Hollandiában élő zsidó származású lány tizenharmadik születésnapjára egy naplót kapott ajándékba. Naplójában egy képzeletbeli barátnőjének címezte bejegyzéseit, akit Kittynek nevezett el. 1942 júliusában nővére, Margot, behívót kapott a munkatáborba. A család a bujkálás mellett döntött, így az apa, Otto Frank egykori irodaépületének Anne által "Hátsó traktusként" emlegetett részébe költöztek. A bujkálásban Otto Frank négy korábbi dolgozója segítette őket. Később újabb bujkálók csatlakoztak hozzájuk, a Van Daan család, majd Dussel úr, egy fogorvos. Anne folyamatosan írta bejegyzéseit a családjáról, érzéseiről, a titkos "Hátsó traktus" mindennapi életéről. Egy napon megjelent a rendőrség, felfedezték a titkos ajtót, a rejtőzködőket megtalálták és elhurcolták. Anne Frank a bergen-belseni koncentrációs táborban halt meg tífuszban.

Anglia, 17. század. A királynő körüli udvari intrikák kegyetlen politikai játszmává váltak. Minden csupa titok, csalás és hazugság. A legnagyobb titok négy évszázada megoldatlan: ki volt a William Shakespeare-nek tulajdonított színdarabok szerzője?
Az arisztokrácia erotikával és bűnnel átitatott, veszedelmes viszonyai közepette egy férfi, akinek társadalmi állása ezt nem engedi meg, írni kezd. Drámákat és komédiákat ír, hogy segítségükkel támogassa politikai játszmáit. És megszervez egy összeesküvést: felbérel egy Shakespeare nevű színészt, hogy az ő neve mögé bújhasson…

Rachel igazi lázadó tinédzser és hisztikirálynő: iszik, bulizik, káromkodik. Amikor autóbalesetet okoz, alkoholista anyja, Lilly egy idahói mormon faluban élő édesanyjára bízza. Georgia nem az a tipikus aranyos nagyi; szigorú szabályok szerint él. Számára Isten az első, a munka pedig a második. Meg is gyűlik a baja nagyszájú unokájával.

Rachel egy pillanat alatt felrázza az álmos kisvárost, és ahogy telik az idő, Georgia is kezdi megérteni, honnan ered a fiatal lányban dúló düh. Szörnyű családi titokra derül fény, melynek hatására még Lilly is visszatér a kisvárosba. A három nemzedéket képviselő nők számára itt a megfelelő alkalom, hogy rendezzék vitáikat, és hogy megpróbálják megérteni egymást.

Garry Marshall, olyan nagysikerű komédiák rendezője, mint a Micsoda nő!, az Oltári nő és a Neveletlen hercegnő, ezúttal egy komolyabb hangvételű, érzékeny filmet tett le az asztalra, amely minden generáció számára tartogat meglepetéseket.

Az Anyátlanok nagy vihart kavart a 2004-es Cannes-i Filmfesztiválon - a filmet Arany Pálmára jelölték, főszereplőjét, a mindössze 14 éves Yuya Yagirát pedig díjazták is -, pedig Hirokazu Koreeda rendezésétől mi sem áll messzebb, mint a vihar. Az Anyátlanok csendes film. 140 perces játékidejéből hiányoznak a kirobbanó pillanatok, drámai fordulat is csak kevés akad: a film varázsát részleteiben érdemes keresni, mivel eme különleges filmcsemege bebizonyítja, hogy minden hétköznap különleges - főleg egy gyermek szemén keresztül.

A megtörtént eseményeken alapuló mű Tokióban játszódik, a világ egyik legnagyobb és legzsúfoltabb városában. Fiatal asszony, Keiko költözik gyermekével egy üresen álló lakásba, és gyorsan le is tudja a szomszédlátogatást: „ő a kisfiam, Akira, kilencéves és nagyon jó tanuló”. Amíg az anya kipakol, a fiú a pályaudvarra megy ott várakozó húgához – miközben a bőröndökből a hajszárító és a ruhák mellett még két gyermek kerül elő. A három kisebbnek már jelenlétük is tikos, csupán a legidősebb mozoghat szabadon, ám iskolába még ő sem járhat. Bár a négy csemete négy külön apától van, látszólag harmonikusan élnek – egészen addig, míg el nem hangzik az ominózus mondat: „Anyunak most el kell utaznia egy kis időre.” Ez pedig a világon mindenhol ugyanazt jelenti: szervusztok, elmentem és soha többé nem térek vissza...

Hét évvel ezelőtt Joe Warr (Clive Owen), a menő sportújságíró elhagyta feleségét és pelenkás korból épp hogy kinőtt fiát egy másik nőért és Angliából Ausztráliába költözött, ahol új szerelme gyermeket is szült neki. Jelenleg Joe minden idejét a helyszíni tudósításokból álló munka tölti ki, így mikor feleségénél rákot diagnosztizálnak, majd rövid időn belül meghal, a férfi megdöbbenve szembesül a ténnyel, hogy szinte nem is ismeri hat éves fiát (Nicholas McAnulty), a meglehetősen hiperaktív Artie-t. Ráadásul beállít hozzá vakációzni első fia is, az időközben tinédzserkorba cseperedett Harry (George MacKay) is. Joe-nak hirtelenjében nem egy, de mindjárt két fiúval szemben kell megtanulnia, milyen kihívásokkal jár apának lenni.
A kétszeres Oscar®-jelölt Scott Hicks (Ragyogj! Hó hull a cédrusra) visszafogott hangvételű, mégis szívszorító drámáját igaz történet inspirálta. A giccset messze elkerülő, ám a fanyar humortól nem idegenkedő film, melynek főszerepében Clive Owen (Az ember gyermeke, Közelebb) erőteljes alakítást nyújt, apák és fiúk kapcsolatának érzékeny és őszinte tablója.

Az 1760-as évek Franciaországában egy ártatlan és életvidám lányt szülei kolostorba kényszerítenek. Suzanne (Pauline Etienne átütő alakításában) minden erejével lázad a fiatalság, a nőiség és az élet törvényeivel szemben álló rabság ellen. A korabeli egyház nem nézi jó szemmel a lány szabadulási törekvéseit, és nyers szadizmussal próbálja letörni azt: Suzanne-nak a zárda nővéreinek megaláztatásaival és szexuális erőszakoskodásával kell megküzdenie.

Guillaume Nicloux botrányfilmje a francia színjátszás krémjének segítségével mutatja be Az apáca történetét: Pauline Etienne és a zseniális Isabelle Huppert (Szerelem, 8 nő, A zongoratanárnő) mellett Louise Bourgoin (A legszebb dolog, A szerelem három évig tart, Adéle és a múmiák rejtélye) és Martina Gedeck (Az ajtó, A Baader Meinhof csoport, Bella Martha) is parádés alakítást nyújtanak a Berlinben Arany Medvére jelölt alkotásban.

Az Apák és lányaik egy megható és érzelmes családi történet egy New York-i apa és lánya egymás iránti szeretetéről. A film két idősík között váltakozik: a 80-as években játszódó történésekben Jake Davis, a Pulitzer-díjas, mentális problémákkal küzdő regényíró özvegyként neveli ötéves kislányát, Katie-t. A jelen idejű cselekmény pedig az immár felnőtt, Manhattanben élő 30 éves Katie mindennapjait mutatja be, aki gyermekkori démonjaival szembeszállva próbálja meg helyes mederben tartani életét.

A rendező, Gabriele Muccino, aki korábban olyan filmeket rendezett, mint A boldogság nyomában, Hét élet, Az utolsó csók, ezúttal egy hús-vér családi drámát mutat be, Brad Desch 2012-ben készült története alapján. Muccino a forgatókönyvről azt nyilatkozta, ez az egyik legjobb, ami valaha a kezébe került. Érzelmes, tele élettel, ami a valódi életről szól, benne halálról, elmúlásról, szeretetről, és a szeretteink elvesztésétől való félelemről.