krimi / dráma

Csinos fiatal nő, jóképű és gazdag férjjel... a turbékoló gerlepár megépíti álomházát a magányos, angliai tóparton, még a fösvény rokonok kíváncsi tekintetétől is távol. Méltán érdemli meg az idillikus történet a boldog befejezést, ám az utolsó filmtekercs mindent baljós, fojtó ködbe burkol, és végül megdöbbentő fordulattal rántja le a leplet a kegyetlen igazságról!

Ray Levoi az FBI egyik fiatal ügynöke különös megbízást
kap: egy rejtélyes és igencsak kényes gyilkossági ügyet kell felderítenie az
egyik indián rezervátumban.

Ray nem örül a feladatnak, mert egész élete során
soha nem akart szembe nézni származásával: ereiben ugyanis apai ágon indián
vér csörgedezik, de alkoholista apjával kapcsolatban csak rossz emlékei vannak.
Az FBI azonban éppen az ügynök származása miatt bízta rá a kényes nyomozás feladatát.

Miközben folyik a nyomozás, az ügynökök megismerkednek a
helyi seriffel, aki szemmel láthatóan nem szíveli az idegeneket és úgy tűnik,
sokkal többet tud az eset hátteréről, mint amennyit az ügynököknek elárul. Kelletlen
modorával, udvariatlanságával pillanatok alatt elnyeri Levoi őszinte
utálatát, aki egyre inkább úgy érzi, rossz helyen keresik az igazi tettest…

Michel (Martin LaSalle) csupán azért lett zsebtolvaj, mert úgy érzi, megteheti. A konvenciók ellen lázadó párizsi fiú szerint a törvények arra valók, hogy megszegjék őket, és ehhez a felfogáshoz annak ellenére is tartja magát, hogy már a börtönt is megjárta, haldokló édesanyja, barátja, Jacques (Pierre Leymarie) és a gyönyörű Jeanne (Marika Green) pedig arra kéri, hagyjon fel a tolvajlással. Végül maga az élet leckézteti meg. Mikor két cinkosát lefülelik, Michel kénytelen külföldre menekülni a törvény keze elől. Két év múlva tér csak vissza Párizsba és újra találkozik Jeanne-nel, akit teherbe ejtett egy férfi, majd elhagyta őt. Michel úgy dönt, hogy keres magának egy rendes munkát és segíti Jeanne-t, ám a múltja elől nem tud menekülni...

A Cannes-i nagydíjas Robert Bresson (Vétlen Balthazár, Talán az ördög) klasszikusát Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése ihlette. Bemutatója idején a kritikusok nem értékelték, később viszont már úgy tekintettek rá, mint a francia újhullám egyik legfontosabb mérföldkövére, melyet 1960-ban jelöltek a Berlini Filmfesztivál Arany Medve-díjára.