krimi / dráma

Paul Ferchaux (Jean-Paul Belmondo) a befolyásos üzletember hírnevét
és vagyonát annak köszönheti, hogy sosem habozott piszkos eszközöket bevetni
a siker érdekében. Most azonban szorul körülötte a hurok: a barátnak vélt ellenfelek
rá akarják húzni a vizes lepedőt.

Az igazságszolgáltatás is Ferchaux ellen fordul és letartóztatják öccsét,
Gilles-t. Élete legnehezebb időszakán a társadalom pereméről származó,
zűrös életű Mike (Samy Naceri) kíséri végig, aki nem csak sofőrje,
de tanítványa és bizalmasa is lesz a karizmatikus üzletembernek.

A francia film régi és új fenegyerekei - az évtizedek óta népszerűsége csúcsán
lévő Jean-Paul Belmondo és az ifjú generáció üstököse, Samy Naceri,
a Taxi című elképesztő sikert aratott és már a negyedik epizódnál tartó
sorozat sztárja egy filmben!

Georges Simenon, a kiváló francia író, akinek nevéhez fűződik többek
között a Maigret felügyelő nevével fémjelzett krimisorozat, közkedveltnek
számít a filmesek körében is. Az utolsó kalandort 1963-ban már megfilmesítették
Az idősebb Ferchaux címen. Abban a változatban Jean-Paul Belmondo
alakította Mike, vagyis Samy Naceri szerepét.

2001-ben a franciák két dédelgetett sztárjával elkészült kétrészes film két
különálló DVD lemezen jelenik meg.

A krimik Királynője, Agatha Christie egyik legnépszerűbb színdarabjának filmváltozata Tyrone Power, Malene Dietrich és Charles Laughton főszereplésével készült. Ez a zseniális tárgyalótermi dráma mind a mai napig izgalomban tartja közönségét a csavaros és meglepetéseket tartogató történettel. Amikor egy dúsgazdag özvegyasszony gyilkosság áldozata lesz, az első számú gyanúsított Leonard Vole, a hölgy rokonszenves kérője. Bár a férfinak sem indítéka, sem alibije sincs, Sir Wilfried Robarts, a jó nevű ügyvéd vállalja védelmét, mert hisz az ártatlanságában. Vole egyetlen reménye felesége tanúvallomása, viszont a kemény és rideg asszony olyan sötét titkokat tár fel, amely teljesen megváltoztat mindent…

Váratlan egy álmos amerikai kisváros, ahol soha, semmi nem történik. Egy szokás szerint eseménytelennek induló napon azonban Tod Shaw (Sterling Hayden) helyi seriff, élete legfontosabb eseményének kellős közepében találja magát, amikor hirtelen több tucat FBI ügynök szállja meg a kisvárost. Az ügynökök előkészíteni érkeznek az Egyesül Államok elnökének néhány órával későbbi, ez idáig titokban tartott látogatását. Köztük van John Baron (Frank Sinatra) és két társa, akikről hamar kiderül, valójában merénylők, és az elnök megölésére készülnek. A vasútállomás szomszédságában túszul ejtik a Benson családot, és velük együtt az éppen ott tartózkodó Tod seriffet. Baron a Benson ház ablakából akarja leadni a halálos lövést, amikor az elnök vonata megáll a pályaudvaron. Egy lélektani küzdelem veszi kezdetét, az idő pedig egyre fogy, és a vonat hamarosan befut…

Az 1954-ben készült filmben a Sinatra által játszott John Baron karaktere kísértetiesen előrevetíti Lee Harvey Oswald egy évtizeddel későbbi tettét, egyben a film többé-kevésbé jóslata az 1963-as Kennedy-merényletnek.

Csinos fiatal nő, jóképű és gazdag férjjel... a turbékoló gerlepár megépíti álomházát a magányos, angliai tóparton, még a fösvény rokonok kíváncsi tekintetétől is távol. Méltán érdemli meg az idillikus történet a boldog befejezést, ám az utolsó filmtekercs mindent baljós, fojtó ködbe burkol, és végül megdöbbentő fordulattal rántja le a leplet a kegyetlen igazságról!

Marianne egy sikeres ékszerész feleségeként éli fényűzéssel, eleganciával, és alkoholproblémákkal zsúfolt napjait. Férje holtteste láttán azonban kénytelen szembenézni a valósággal, főleg, mivel a férfi holtában több meglepetéssel szolgál, mint életében valaha. A férfi elvesztése után azonban az asszony nem találja helyét.

Mi az igazi érték az életben? Nap, mint nap változnak az erre a kérdésre adott válaszai. Egy nap azonban hét csodálatos gyémántot talál, amelyekett férje rejtett el, és amelyekről senki sem tud, ez az esemény pedig újra felébreszti benne a szenvedélyt.

Marianne sem a családi vállalkozást, sem a ragyogó gyémántokat nem engedné át szívesen másnak, így hát menekül Párizson keresztül - mindent vagy semmit! Vajon képes lesz-e a gyönge nő egyedül helytállni a francia alvilággal szemben?

Nicole Garcia súlyos bűnügyi drámájára Catherine Deneuve Marianne-ként nyújtott felejthetetlen alakítása teszi fel a koronát.

Villamosszék vár arra a három fiatal srácra, akik brutálisan meggyilkoltak egy 15 éves vak puerto ricói fiút. Hank Bell (Burt Lancaster) kerületi ügyész biztos benne, hogy a szándékos emberölés vádjával nyerni fog és ezzel főnökét a kormányzói székbe segíti. Nyomozása azonban visszaviszi őt Harlembe, ahol gyerekkorát töltötte és az utcákat a helyi bandák tartják rettegésben. Kiderül, hogy a vak áldozat nem is volt olyan ártatlan, mint hitték. A Lovasok nevű bűnbanda egyik vezéreként számos bűncselekményt követett el. Ahogy Hank minél közelebb jut az igazsághoz, annál nagyobb veszélynek teszi ki a maga és családja életét.
Az izgalmas és felkavaró krimi rendezője a 2002-ben elhunyt John Frankenheimer (Ronin, A francia kapcsolat 2, A negyedik világháború), a főszerepekben pedig Burt Lancestert (Ítélet Nürnbergben, Trapéz, Airport) és Telly Savalast (Kojak, Kelly hősei, Szökjünk Athénba!) láthatjuk.

Michel (Martin LaSalle) csupán azért lett zsebtolvaj, mert úgy érzi, megteheti. A konvenciók ellen lázadó párizsi fiú szerint a törvények arra valók, hogy megszegjék őket, és ehhez a felfogáshoz annak ellenére is tartja magát, hogy már a börtönt is megjárta, haldokló édesanyja, barátja, Jacques (Pierre Leymarie) és a gyönyörű Jeanne (Marika Green) pedig arra kéri, hagyjon fel a tolvajlással. Végül maga az élet leckézteti meg. Mikor két cinkosát lefülelik, Michel kénytelen külföldre menekülni a törvény keze elől. Két év múlva tér csak vissza Párizsba és újra találkozik Jeanne-nel, akit teherbe ejtett egy férfi, majd elhagyta őt. Michel úgy dönt, hogy keres magának egy rendes munkát és segíti Jeanne-t, ám a múltja elől nem tud menekülni...

A Cannes-i nagydíjas Robert Bresson (Vétlen Balthazár, Talán az ördög) klasszikusát Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése ihlette. Bemutatója idején a kritikusok nem értékelték, később viszont már úgy tekintettek rá, mint a francia újhullám egyik legfontosabb mérföldkövére, melyet 1960-ban jelöltek a Berlini Filmfesztivál Arany Medve-díjára.