háborús / dráma

A II. világháború a vége felé közeledik. A német megszállók elhagyni készülnek Párizst, de nem szándékoznak üres kézzel távozni. Egy egész vonatszerelvényt raknak meg a francia impresszionista festők képeivel, és Németország felé robognak a franciák „nemzeti büszkeségével”. Vezetőjük, a műkedvelő Von Waldheim ezredes eléri a német parancsnokoknál, hogy a szerelvény minden más szállítmánnyal szemben elsőbbséget élvezzen. A kifosztott múzeum igazgatónője kétségbeesésében az ellenállóktól kér segítséget, hogy megmentse a műkincseket. Labiche és egysége azonban túl sok vért látott már a háború során ahhoz, hogy emberéleteket kockáztassanak holmi képekért.

1939, Varsó. Wladyslaw Szpilman zongoraművész egy lemezstúdióban dolgozik, amikor bombázni kezdik a várost. A felvétel félbeszakad, Wladyslaw hazatér. Otthon zsidó szülei és testvérei megpróbálják eldönteni, mit vigyenek magukkal, ha a növekvő náci fenyegetés miatt menekülniük kell Varsóból. Wladyslaw nem akarja elhagyni a várost, mivel szereti, s legalább annyira rajong Dorotáért, a fiatal csellistáért. A nő nagyon aggódik a növekvő antiszemitizmus miatt. Családja nem sokkal azelőtt költözött be a fallal körülvett gettóba, és megpróbálnak alkalmazkodni az ottani élethez. A zsidó Itzak Heller kollaborál a nácikkal, és azt akarja, hogy Wladyslaw és Henryk csatlakozzon a zsidó rendőrséghez, de a fivérek visszautasítják az ajánlatot. Miközben megpróbálnak pénzt keresni, hogy eltartsák a családot, a körülmények egyre rosszabbra fordulnak.