sci-fi / misztikus

A Mátrix fergeteges sikere óta hajlamosak vagyunk minden
virtuális valósággal foglalkozó filmet a Wachowski testvérek sziporkázó akció-fergetegéhez
hasonlítani. Tudjuk, hogy ha már a virtuális valóság bejött a képbe, akkor vagy
a jövőben játszódik a cselekmény, vagy a gépen belüli világ lesz nyomasztó,
futurisztikus, tele ismeretlen, különös gépekkel, lényekkel, eseményekkel. Emmerich
legújabb filmjében azonban a feje tetejére állnak a dolgok. A történet a jelenben
játszódik, és egy tudóscsoportról szól, akik egy irodaépület tizenharmadik emeletén
a végletekig tökéletesítik a számítógépek modellező, szimuláló képességét. Több
évnyi kemény, megfeszített munkával betáplálnak a szuperkomputer memóriájába
mindent, amit az 1937-es év Los Angeleséről csak tudni lehet. Munkájuk „gyümölcse“
egy élő, eleven, mozgalmas, lélegző és folyton változó város, tele érdekes személyiségekkel,
eseményekkel, indulatokkal és érzelmekkel - amelyeket a számítógép irányít.

A kísérlet csúcspontja az a nap, amikor végre a tudósok is
„beléphetnek“ ebbe a virtuális, múltbéli Los Angelesbe. Természetesen csupa
ismerős veszi őket körül - arcok, amelyeket ismernek, és amelyekről a múltbéli
szimulált embereket is mintázták. Csupán az öltözékük és a személyiségük más,
mint a „valódi“ világban.

A fantasztikus kísérlet azonban nem folytatódhat tovább,
ugyanis gyilkosság történik: az egyik kutató zavarodottan ébred otthonában,
és megdöbbenve veszi észre a lakásban társa holttestét. Természetesen ő lesz
az egyes számú gyanúsított és még ő maga sem biztos az ártatlanságában. Nem
emlékszik semmire, és fogalma sincs, miért nem tudja felidézni a szörnyű események
előtti időszakot. Azt gyanítja, hogy mind a gyilkosságnak, mind pedig az emlékezetkihagyásnak
köze lehet a virtuális világhoz, a rejtély nyitja pedig ott lesz valahol a szimulált
világban. Bár most már abban sem biztos, hogy melyik a valódi és melyik a virtuális
valóság - ha egyáltalán létezik a valóság...

Roland Emmerich, aki mindeddig nagyszabású, trükk-központú
szuperprodukciókhoz adta a nevét, ezúttal látszólag nem terhelte le túlzottan
a speciális effektusokért felelős állandó kollégáit, hiszen nem kellett toronyház
nagyságú szörnyeket mozgatni, nem volt szükség idegen űrhajók, futurisztikus
épületek megjelenítésére, mert a történet - annak ellenére, hogy alapvetően
sci-fi - a jelenben és a múltban játszódik. Emmerich azonban nem lenne az, aki,
ha nem talált volna ezúttal is alkalmat arra, hogy bevesse a trükkarzenált.
- Az 1937-es Los Angelest a történet szerint a számítógép modellezi, kelti életre
- mondja a producer. - A klasszikus környezetben játszódó filmekre általában
az jellemző, hogy kevés a szabadtéri jelenet, és legfeljebb szűk utcarészleteket
mutat a kamera. Ennek az az oka, hogy manapság már nehéz olyan városrészeket
találni, amelyek minimális átalakítással hiteles múltbéli képet mutatnának,
de ha mégis találnánk ilyent, biztos, hogy egy távolabbi felvételbe belógnának
a toronyházak, parabola-antennák, repülőgépek. Ezúttal azonban ragaszkodtam
ahhoz, hogy a forgatókönyvben megálmodott 1937-es Los Angeles minden részletében
megjelenjen a vásznon, és a kamera szabadon pásztázhasson a háztetők felett
is, mintha csak egy tökéletesen szimulált világban lennénk. Természetesen ezúttal
is a számítógéphez és nagyszerű trükkmestereinkhez fordultunk segítségért. Hála
a szakértelmüknek és tehetségüknek, sikerült a valódi Los Angelesben felvett
jeleneteket számítógéppel úgy átalakítani, hogy az illúzió tökéletes legyen,
és mindenki azt higgye: a szimulált világban játszódó jelenetek felvételéhez
visszaküldtem az időbe az operatőrömet.

Emmerich persze ezúttal nem a számtalan rejtett trükk alkalmazásának
lehetőségébe szeretett bele, hanem a történetbe: - Még nem találkoztam soha
olyan sztorival, amelyben ennyire tökéletesen keverednének a különböző műfajok.
Alapvetően egy thrillerről van szó, méghozzá Hitchcock-i, rejtélyekkel és rejtvényekkel
teli thrillerről, de egy titokzatos nő személyében megjelenik a romantika is
a filmben. Mindezek mellett a történelmi sík sem elhanyagolható, hiszen egy
több mint fél évszázaddal ezelőtti világ elevenedik meg a szemünk előtt, no
és ne felejtsük el a sci-fi vonulatot se, amely az egésznek a savát-borsát adja.

A forgatókönyvtől nem csak a producer volt elragadtatva -
a színészek sem győzték hangsúlyozni, mekkora kihívást jelentett nekik a két
idősíkban játszódó történet életre keltése. Mindkét világban, a napjaink Los
Angelesében és az 1937-es virtuális városban megjelenik minden szereplő, de
egyikük sem ugyanazt a karaktert alakítja a két valóságban. - Skizofrén állapot
volt - emlékezik vissza az egyik főszereplő. - Délelőtt agresszív, türelmetlen,
mindenen átgázoló fickót játszom, majd ebéd után más frizurával, más ruhában
egy csendes, szelíd mimózát. Nagyon oda kellett figyelni, hogy a karakterek
jól elkülönüljenek egymástól, mert a szövevényes, bonyolult ügy megoldása ezekben
az apró részletekben rejlik. Ha a néző öszszezavarodik, és nem tudja elkülöníteni
önmagában az egy színész által alakított két figurát, menthetetlenül elveszti
a fonalat. Ha azonban végig együtt gondolkodik a főhőssel, talán időben rájön
a megoldásra, de ha nem, akkor is pokolian fogja élvezni a filmet!

Roland Emmerich ezúttal nem rendezőként, hanem producerként
vett részt a munkában: -Amikor elolvastam a forgatókönyvet, azonnal tudtam,
hogy ezt a filmet nem rendezni szeretném, hanem megnézni és - részben - külső
szemlélőként végigizgulni. Josef Rusnak jó munkát végzett - ha nem lenne semmi
közöm a filmhez, azt mondanám, ez az év legeredetibb sztorija. A szerénységem
azonban tiltja az ilyen megnyilvánulást. De szerintem a nézők úgyis ezt mondják
majd!

A 8 Oscar-díjra, köztük a legjobb film díjára jelölt filmben a Föld néhány országának különböző pontjaira egy nap váratlanul óriási, titokzatos tárgyak szállnak le. Amerikában a hadsereg vezetésével különleges egységet hoznak létre, hogy eldöntsék, mi a teendő. Weber ezredes (Forest Whitaker – Az utolsó skót király) felkéri Louise Banks (Amy Adams – Éjszakai ragadozók, Szökőhév) nyelvészprofesszort és Ian Donnelly (Jeremy Renner – Bosszúállók) fizikust, hogy segítsenek megérteni a különös vendégeket. Banks és a csapat versenyt fut az idővel: válaszokat kell találniuk a pattanásig feszült helyzetben, mielőtt valamelyik ország kormánya radikális lépésre szánja el magát. A nyelvészt közben víziók, emlékképek kísértik, és egy döbbenetes fordulat során rájön, hogy nem csak a saját, de az egész emberiség sorsa az ő kezében van. A Fogságban, a Sicario – A bérgyilkos és a készülő Szárnyas fejvadász 2049 rendezője, Denis Villeneuve különös hangulatú, lenyűgöző látványvilágú, elgondolkodtató sci-fit készített.

Telly (Julianne Moore – Hannibal) igyekszik túlélni azt, amit nem lehet: egy repülőgép-szerencsétlenég során elveszítette 9 éves kisfiát. Férje (Anthony Edwards – Vészhelyzet-sorozat) azonban értetlenül áll bánata előtt, hiszen sosem volt gyermekük. Pszichiátere (Gary Sinise – Helyszínelők-sorozat) is megerősíti a diagnózist: Tellynek túl élénk a fantáziája.

Vajon mi az igazság? Ő őrült meg vagy tényleg az egész világ összeesküdött ellene? Mindenki hazudik vagy tényleg mindenki az igazat mondja? Volt igazából gyermeke vagy tényleg csak a képzelete játszott vele? Mindenre képes volna, hogy kijusson ebből a labirintusból...

John Sullivan fiatal, tehetséges nyomozó. Lelkes, kitartó, nem riad vissza semmitől - olyan, amilyen egykor apja volt, a hivatásos tűzoltó, aki éppen harminc évvel ezelőtt veszett oda egy oltás során. Akkor John még csak hat éves volt…

Egy különleges természeti jelenség - egy napvihar - hatására azonban úgy tűnik, lehetőség nyílik arra, hogy a fiú megváltoztassa a sorsot. A napvihar megzavarja az idősíkot. John rádió-adóvevőjén keresztül képes kapcsolatot teremteni apjával, aki harminc évvel korábbról beszél hozzá.

Az első döbbenetből és boldogságból felocsúdva John rájön, hogy a múltat, amellyel kapcsolatot teremtett, csupán egyetlen nap választja el attól a naptól, amikor apját baleset érte. John mindent megtesz annak érdekében, hogy megváltoztassa a múltat, de nem gondol arra, hogy ennek a jelenre is hatása lesz. De ahogyan ő segíteni tudott apjának, talán az apa is képes megmenteni a jövőben bajba került fiút…

Különös események zajlanak egy álmos amerikai kisváros közelében
egy farmon. Valaki hatalmas, kör alakú tisztást vág a kukoricásba.

A farm tulajdonos, a város egykori lelkipásztora szeretne
nem törődni a tréfacsinálókkal, de azok visszatérnek, és a földeken újabb és
újabb gabonakörök jelennek meg. A ház lakói egyre jobban félnek; a titokzatos,
kísérteties jelek pedig szaporodnak.

Talán tényleg nekik van igazuk, nem Graham tiszteletesnek.
Talán mégsem emberkéz műve ez az egész.

A kutyák megvesznek, a friss víz megposhad, a városka lakói
menekülnek, és az egyetlen férfi, aki eddig képes volt megőrizni a józan eszét,
maga is kénytelen egyre komolyabban venni a körülötte zajló eseményeket. Hiszen
lehet, hogy nemsokára a gyerekei életéért kell küzdenie. Csak azt nem tudja,
kivel...

A pillangó-hatás elmélete szerint, ha egy pillangó megrebbenti szárnyát Pekingben, az akár tornádót is gerjeszthet Amerikában. Világunkban minden mindennel összefügg, minden cselekedetünk alapjában változtathatja meg a jövőt. Még elképzelni is rémes, mi lenne, ha valaki képes lenne a múltunkat megváltoztatni - ez kiszámíthatatlan következménnyel járna jelenünkre nézve...

Evan Treborn gyerekkorában számtalanszor elvesztette az öntudatát - élete egyes szakaszai sötét foltok csupán az emlékezetében. Amikor tudatánál volt naplót vezetett, és most, hogy felnőttként megpróbál visszaemlékezni a múltra, a naplója segít ebben. Miközben Evan lassan feltérképezi saját múltját, rájön, hogy egy különös adottság birtokában van: képes az időutazásra! A férfi visszatér a múltba, hogy helyrehozzon néhány baklövést, amelyek zsákutcába juttatták szeretett barátait, de amikor visszatér a jelenbe, rájön, hogy a múlt apró változása nem javítottak a helyzeten, hanem még nagyobb problémákat okoztak a jelenben...

Mulder és Scully ezúttal egy szokványosnak tűnő robbantás ügyében kezd nyomozni, hamarosan azonban egy rendkívül titokzatos ügy kellős közepén találják magukat. A felrobbantott épületben emberi maradványokat találnak, a két FBI-ügynököt pedig azzal vádolják, hogy ők felelősek a három ismeretlen haláláért.

Ekkor lép színre a rejtélyes Kurtzweil, aki azt állítja, hogy az áldozatok halálát nem a robbantás okozta, hanem éppen azért repítették a levegőbe a felhőkarcolót, hogy egyesek eltüntethessék a holttesteket.

Mi okozta az áldozatok halálát? Milyen erők állnak a háttérben? Ki mozgatja a szálakat? Miközben Mulder és Scully megpróbálnak választ keresni a kérdésekre, közelebb kerülnek a teljes igazsághoz, mint bármikor ezt megelőzően - viszont életük sem volt még ekkora veszélyben...

Mulder és Scully visszatér. David Duchovny és Gillian Anderson újból közös akcióba kezd, mert az FBI egy emberét elrabolják, és ha ők nem segítenek, talán nem sikerül megmenteni. A bűntényt ugyanis olyan különös, megmagyarázhatatlan jelenségek kísérik, amelynek egyedül ők a szakértői. Egy vért könnyező pap azt állítja, lelki szemei előtt megjelent az eltűnt, ám ott, ahova a társuk után kutatókat vezeti, más áldozatok testrészeit találják.

A két ügynök ismét a hihető és a hihetetlen határán egyensúlyozik, és nemcsak a saját nyugalmuk múlik azon, hogy el tudják-e simítani a kettejük közti ellentéteket: hanem néhány ember élete is.